Enyedi Sándor szerk.: Id. Wesselényi Miklós színházi levelezése (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 14., Budapest, 1983)
Id. Wesselényi Miklós színházi levelezése ( tanulmány) - Előzmények
// / ê , , IDOS WESSELÉNYI MIKLÓS SZÍNHÁZI LEVELEZÉSE 1. Előzmények A hetvenes években néhány eddig ismeretlen Wesselényi-levél került elő, amelyekkel az volt az eredeti szándékunk, hogy a Magyar Színházi Intézet korábbi gyakorlatához igazodva külön füzetben bocsássuk a színháztörténet iránt érdeklődő közönség elé. Staud Gézának a javaslatára azonban, a korábbi elképzelésen módosítva, hozzákezdtünk a már eddig ismert és elszórtan megjelent Wesselényi-levelek felkutatásához, kiterjesztve a gyűjtést a Wesselényihez írott színházi témájú levelekre is. Wesselényi színházi levelezésének az összegyűjtését az is indokolta, hogy időközben néhány olyan monográfia, tanulmány látott napvilágot, amely az idős Wesselényi Miklós közéleti, politikai szereplését az eddigieknél árnyaltabb megvilágításba helyezi. * Ezekben a publikációkban az ifjú Wesselényi Miklós politikai pályafutásának a megrajzolása volt a fő cél, amelynek megértése azonban elképzelhetetlen az apai "hagyományok" ismertetése nélkül. Nem hagyható figyelmen kivül az sem, hogy Erdély XVIII. század végi és XIX. század eleji történetével néhány új szempontú tanulmány foglalkozik, ezek a közelmúltban megjelent írások^ - részben eltérő céljaik, részben a színházi alapkutatások hiánya miatt - a korszak színjátszását alig érintik; a Wesselényi-levelek felkutatása azzal a reménnyel kecsegtetett, hogy e missiliseken keresztül többet tudhatunk meg nemcsak a nagy színpártoló személyéről, hanem a korszak színháztörténetéről - amelynek egykori eseményei szoros kapcsolatban állottak a politikával, a korabeli Magyarország és Erdély társadalmi változásaival. A megkezdett gyűjtő- és kutatómunka azzal az örömmel járt, hogy a már ismert levelek mellett a magyarországi levéltárakból, közgyűjtemények kézirattáraiból eddig ismeretlen levelek is felbukkantak, olyanok, amelyek helytörténeti érdekességeken túlmenően az egyetemes magyar színháztörténetről kialakult hiányos ismereteinket gazdagítják. Ugyanakkor éppen a megtalált levelek hivatkozásai figyelmeztetnek arra, hogy a most lezáruló kötettel a munkát közel sem lehet befejezettnek tekinteni. Egyes missilisek végképpen elvesztek, elpusztultak a viharos'' történelem évtizedeiben; de sajnos nemcsak a történelem válságos pillanatai, hanem az emberi gondatlanság és felelőtlenség juttatott a megsemmisülés sorsára értékes, ma már pótolhatatlan, egykor személyes indítékú híradásokat; s ez a gyűjteményünk szerkezetéből is kitetszik - különösen vonatkozik e megállapítás az idős Wesselényi színigazgatókhoz írott leveleire, amelyekből alig maradt valami az utókorra. Mégsem hihetjük, hogy valamennyi ma még bizonyára létező levelet összegyűjtöttünk. A kutatómunkának olykor objektiv, áthidalhatatlan nehézségei voltak. Az erdélyi városi levéltárak, az egykori Erdélyi Múzeum Egyesület hajdanán féltve őrzött családi levéltárai azok a helyek,
