Enyedi Sándor szerk.: Id. Wesselényi Miklós színházi levelezése (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 14., Budapest, 1983)
LEVELEK (1-108. sz.)
Debrecen, 1802. november 29. Méltóságos Liber Báró Camararius Ur Nagy tiszteletre méltó Urunk! Meg értvénn Nagyságodnak a közelebb mult Mindszent Havának 23dik Napjánn küldött nagy betsü Leveléből, hogy az általunk épittetett itt való Theatrumot, melynek az Árendája a közelebb mult Hónap végével el tolt, Nagyságod, mint a kire az Erdély Országi Méltóságos és Tekintetes Rendek az Erdély Országi Játszó Társaságnak fenn tartását bizni méltóztattak, azon Társaság számára több esztendőkre is az eddig való száz Rénforint Árendába meg tartani kivánja: mivel más Theatrumot városunk Cassájának sok terhei, és más környülállásaink miatt is nem tsináltathatunk, sem a mostanit más helyre nem vitethetjük; azért azon mostani Theatrumot a kivánt végre, az eddig való Summába igen is által botsátjuk és már meg tettük a rendelést, hogy a Contractust a Nagyságod Nevére, ezen most folyó Szent András Havának elsó' Napjától kezdvénn, három esztendó're készitödjön el, mely Contractus hogy annál jobb móddal elkészülhessen, igen jó lenne ha Nagyságod méltóztatna mint a most el-mult árenda kezdődésekor is igy esett meg, maga kezeirása és petsétje alatt, bizonyos megbizott emberétói két Albát hozzánk küldeni, melyekre a Contractus le irodvánn egygyik itt maradna nálunk, a másik pedig Nagyságodnak ugyan azon alkalmatossággal • viszsza küldödtetne. Méltóztatik ugyan Nagyságod betses Levelében emliteni, hogy a Magyar Theatrumnak egygyik fó' tzélja a Magyar Nyelvnek, és a jó erköltsnek pallérozása, és gyarapítása volna: de szükségesnek látjuk itt nyilván meg vallani, hogy a mint nállunk az eddig való tapasztalásból észre lehetett venni ezenn Theatromon, ezen erányozott két jó tzél közzül egygyik sem éró'dött el, ugyan is az eló'adni szokott Játékok többnyire idegen Nyelvből lévénn forditva, oly hibás és oly erőltetett fordítás van sokakba, hogy az a Magyar Nyelv természetével éppen ellenkezik, holott azonn kellene igyekezni, hogy a Nézők vagy Halgatók mindenkor tiszta igaz, és eredeti kifejezésü Magyar szókat halhatnának, különben sokaknál az olyan viszszás Magyarság ugy meg ragad, hogy észre sem veszi, mikor született Nyelveket el rontották; vágynak olyanok is elegen, a kik azért sem örömest mennek a Theatrumba, mivel a Játékokba gyakran előfordulni szokott roszsz Magyarságnak a hallásától irtóznak: de magok az Aktorok is az efféle fordításbeli erőltetett Magyarsághoz ugy hozzá szoktatták már magokat, hogy nem is figyelmeznek eléggé, hogy azt meg jobbitanák vagy el kerülhetnék. A mi pedig a jó erkölts gyarapítását illeti; bár mely eleven színekkel festik is le a Játszók a Theatrumonn a jó erköltsöt, és bár mely igen illene, sőt szükség volna, hogy minnyájah ahoz képest viseljék magokat; de
