Enyedi Sándor szerk.: Id. Wesselényi Miklós színházi levelezése (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 14., Budapest, 1983)
Id. Wesselényi Miklós színházi levelezése ( tanulmány) - Wesselényi - a Levelek tükrében...
színpártolók ugyan, de címeikre, tekintélyükre kényesen vigyáznak és érzékenyek; a hatáskörök pedig sokszor összemosódnak. Kétségtelenül a "mechanizmus" gyengéje, hogy időnként, ha olykor Wesselényi elégedetlen volt a tagok munkájával, személyes megbízottat is kijelöl, s a párhuzamosságokat vagy a konkrét problémák megoldását célozó intézkedéseket néha ez a visszás helyzet is jellemzi. A színigazgató és színész ilyenkor maga sem tudja igazán, hogy kihez igazodjék. Bár Wesselényi a színészek kiválogatásánál megpróbált minőségi szempontokat érvényesíteni, de arról ő sem tehetett, ha Kolozsvárt elhagyva némelyik színész megfeledkezik a szabályzat szigorú, de nehezen érvényesíthető előírásairól. A miskolci vendégjátékuk idejéből az a panasz rájuk, hogy "széjjel-mászkáltak"; talán esetleg egyéni kezdeményezésű fellépést sejtet e panasz a környéken, Tokajban, Sátoraljaújhelyen vagy máshol - amit a színháztörténetnek még nem sikerült felderíteni. 1802-ben a debreceni tanácsnak is vannak bíráló észrevételei a színészek viselkedésére vonatkozóan, egyiket-másikat a tanács elé citálják "elszámoltatásra". A színházi reformok megszilárdítását akarja elősegíteni az 1803-as constitutio a már feledésbe merült 1797-es szabályzat helyett. Szigorú, a felelősség által meghatározott uj rendszabályokról van szó ezúttal, amelyek nagy súlyt helyeznek a színészek magaviseletére is. Nagy hiba volna azonban a kidolgozott szabályokat összetéveszteni a szürke hétköznapok mindennapi valóságával. Mire egy-egy színész fegyelmi ügye a döntőbiró, Wesselényi elé került, bizony el is avult; Wesselényi sem ragaszkodott olyan mereven a szabályokhoz, mint például a marosvásárhelyi bizottság, amely a színészek marosvásárhelyi vendégjátékát rögtön a pénztár helyzetének elszámoltatásával kezdte. Az összeütközéseket időnként nehéz elkerülni, s Wesselényinek a távolból nehéz igazságot tenni. . . Anyagi gondok ezután is adódnak bőven; egy feljegyzés szerint Wesselényinek legalább 20 000 forintjába került a színház. Amikor a színház pénztára kiürül, a magáéból pótolja. 1802-től nemcsak a színtársulat "adminisztrálása" foglalkoztatja, hanem a kilátásba helyezett színház építés ügye is; a sokasodó feladatokból - különösen az építkezés előkészítésében, elkezdésében - 1803-tól a kolozsvári színházi bizottság kap teljhatalmat Wesselényi részéről. Érzékenység, sértődöttség nemegyszer riaszt el lelkes pártolókat; de Wesselényi áldozatkészsége, személyes példaadása biztosítani tud egy állandó réteget, arisztokratákat, közép- és kisnemeseket, hivatalnokokat - akiket mozgósítani lehet a segítségadásra és időnként az anyagi áldozatokra. A színház megalakulása után néhány főúri pártfogó kihalásával*^ gondoskodni kellett a személyi utánpótlásról. A színházi bizottság nem egy tagja idő előtt hal meg, ami a folytonosságot veszélyeztethetné. Wesselényi indítékai azonban visszhangra találtak az erdélyi arisztokrácia egy részénél, sokkal inkább, mint Kelemenek segélykiáltásai a magyarországi arisztokratáknál. Természetesen ellenség itt is akad, Rhédey Lajos leveléből is kiderül, hogy bizony néhányan a Wesselényitársaságnak is szívesen szánnák Kelemenek sorsát, de e szándék megtörik Wesselényi és híveinek céltudatosságán.
