Enyedi Sándor szerk.: Id. Wesselényi Miklós színházi levelezése (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 14., Budapest, 1983)

Id. Wesselényi Miklós színházi levelezése ( tanulmány) - Wesselényi és a színház

elejét vegye az ellenzék Poroszország felé kezdeményezett közeledésének. Belpolitikájának sarkalatos pontja volt a magyarországi és erdélyi ellenzéki erők megosztása, s taktikai húzásokkal meggátolja, hogy a mindkét tartományban megerősödött uniós törekvések győzelemre jussanak. E célt figyelembe véve bizonyos engedményeket tett a nemzeti sérelmek területén, mindenekelőtt a magyar nyelv használata ügyében jóval engedékenyebbnek mutatkozott elődjénél. 1792. március 1-én azonban váratlanul meghalt a császár, akinek már nem volt ideje arra, hogy taktikus politikájának kétségtelenül jelentkező eredményeit elkönyvelje. Ebben - az új császár számára kedvezőbb - helyzetben veszi át a hatalmat fia, Ferenc, aki 1835-ig marad a birodalom irányítója. Ferenc uralkodásának első hónapjai még nem jeleznek látványos változásokat. II. Lipót politikájának a kontinuitásában bíznak a reménykedők. A fordulat az új császár politikájában 1793 végén-1794 elején körvonalazódik. Az 1792es országgyűlésen megválasztott országgyűlési bizottságok (Systematica Deputatiók) 1793-ban s még 1794-ben is sorra készítik, dolgozzák ki javaslataikat, amelyek megrekednek a bürokrácia útvesztőiben: a javaslatok túlnyomó többségét az uralkodó sohasem hagyja jóvái Az erőviszonyok jelentősen megváltoztak, az a reményt keltő politikai aktivitás, amely II. József halálát követte, vesztett erejéből, s a továbbiakban a felvilágosodott abszolutizmus helyét fokozatosan a ferenci reakció megszilárdítása váltja fel. Egyre súlyosabb cenzurarendeletek látnak napvilágot. Ferenc uralkodásának első hónapjaitól megfigyelhető a francia eseményektől való félelem. Egyre több a konfliktus a magyar vármegyék és a császár között. A döntési jogkörök értelmezése teljesen ellentétes. Mindez a megyék egy részének az elégedetlenségét váltja ki, ugyanakkor egyre több röpirat sürgeti az Ausztriai Ház uralkodásának a megbuktatását. 1794 januárjában Erdélyben arisztokratákból és köznemesekből létrejön a Diána Vadásztársaság, amelynek tagjai között találjuk Wesselényi Miklóst, Fekete Ferencet, Teleki Mihályt. A társaság programja társadalmi reformok elősegítését hivatott támogatni (lótenyésztés fejlesztése, szakkönyvek kiadása, az ifjúság jellemnevelése stb. ). Májusban Pesten titokban megkezdi szervezkedését a Martinovics-féle összeesküvés. Kidolgozzák a szervezeti felépítésüket, lefordíttatják a Marseillaise-t. 1794. július 7-én sor kerül Károlyi Ferenc főispán nagykárolyi beiktatására, ahol számos ellenzéki politikus gyűlik össze a szomszéd megyékből, köztük Wesselényi is. Ez alkalommal kerül megvitatásra a magyar nyelvű áUandó színház megsegítésének ügye. Wesselényi 1000 forint felajánlást tesz; hasonló támogatást ígérnek még sokan a megjelentek közül. 38 a nemzeti színház ügye - itt a Partiumban - most különösen jelentős hangsúlyt kap. Érzésünk szerint tulajdonképpen Wesselényi a tapasztaltakon és az eszmecseréken felbuzdul - igazán ekkortól fordul érdeklődése az erdélyi magyar színház felé. A következő hónap eseményei egyre világosabbá teszik, hogy a fokozódó reakció és terror körülményei közepette az ellenzék kiszorul a politikai életből. Júliusban a rendőrség Bécsben letartóztatja a bécsi demokrata (jakobinus) szervezkedés tagjait, köztük Martinovics Ignácot. Augusztus 16-án Pesten folytatódnak a Bécsben foganatosított letartóztatások, majd vidéken is. 1794 decemberében már