Enyedi Sándor szerk.: Id. Wesselényi Miklós színházi levelezése (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 14., Budapest, 1983)

LEVELEK (1-108. sz.)

88. WESSELÉNYI LEVELE A KOLOZSVÁRI SZINÜGYI BIZOTTSÁGHOZ Zsibó, 1808. április 3. Méltóságos Commissio! Örömmel vettem a Méltóságos Commissio Levelét. Hogy a Publicum várakozásának, s az én reménységemnek is elégtétetvénn a Méltóságos Commissio a Nemzet Charactere, nyelve pallérozása körül hajlandóságának újra jelét mutatta; a Haza meg jut aim az tatty a; én pedig alázatosan köszönöm a Méltóságos Uraknak. Hogy a Nap alatt minden Emberek Egoistáké vagy nem; Hogy a Virtust tsupánn szépségéért lehet é szeretni egy halandónak, vagy pedig önnön szeretetéből ered ki minden Szeretet, s, még Hazánkat is önnön magunkért szerettyük, mivel kételkedésen kivül a nagy egésznek egy Lantz szemei vagyunk, s, valami jót vettunk valaha, s valami jóval birunk Jó Szüléinket, neveltetésünket, betsületünket, Javainkot a ma nagy egésznek a Hazának, kivel önnön boldogságunk egybe vagyon köttetve kőszőnnyük. Mind ezeknek meg fejtésére magamot alkalmatlannak esmérem, következendőkre még is ki ereszkedni bátorkodom:valamint egy felől Hazáját valakinek azért szeretni, hogy Hazája, boldogsága az önnön boldogságával egybe vagyon köttetve, természetes:ugy más felöli az alatson Egoismus a Púja Lelkek tulajdonsága. Távol légyen tőllem mindenekre nézve az alatson Egoismus, nem jutalomért szeretem Hazámot, nem mellesleg való czéllal kívánok használni az én szűkös munkálódó Circulusomba, nem mellesleg való Czélból, nem ditséreten való kapkodásból, mert az efféle tsak az alatt járó Lelkek tulajdonsága, kívánom én a Magyar Játzó szint (ezenn hasznos Institutumot melynek fenn tartása a Nemes Rendektől kétt Társaimmal reám bízatott, mely Biztosságomot le sem tehetem, de le-tenni nem is akarom} fenn tartani, mind egy tehát nékem akár a légyen a neve, hogy én a Magyar Theatrumot egyedül tartom fenn, akár más jó Uraimmal, barátimmal, tsak hogy az fenn állyon, s, meg maradjon; sőt könnyebségemre van nékem illy nagy Méltóságoknak segedelme, s, mely vigasztaló, s, mely édes Öröm érzés ily jó Uraimmal, s illy kedves Barátimmal édes Hazám szolgálattyábann szorossabban edgyesülni; ezt tsak érezni, de ki magyarázni nem lehet. Meg vagyok én egészszen elégedve a Méltóságos Commissionak tettzésével, s, kész vagyok a Méltóságos Urakkal Jussomat meg osztani. Megedgyeztetett erővel vigyük hát a dolgot. Ha a Méltóságos Uraknak is ugy tettzése, méltóztassanak engemet tudosittani, hogy jó lészen é, hogy Szent György napkor Kolosvárt egybenn gyűlvén, ott a dolgot tisztába hozzuk. Elvárván a Méltóságos Commissionak válaszszát ezenn atyafiságos kérésem mellett, hogy méltóztassanak addig is azonn hanyotló Társaságra vigyázni; atyafiságos tisztelettel vagyok a Méltóságos Commissionak alázatos szóigája B Wesselényi Miklós