Enyedi Sándor szerk.: Id. Wesselényi Miklós színházi levelezése (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 14., Budapest, 1983)

LEVELEK (1-108. sz.)

[keltezés nélkül; 1807. tavasszal] Méltóságos Consiliárius ur! Nagy örömmel olvastam á Méltóságos Consiliárius Urnák hozzám utasított rendjeit. - A czélnak elérése akárkiben is örömöt okoz, még akkor is midőn haszha tsak kevés ideig tartó. - A hiu gyönyörűség puha párnáján mulatozó, minekutána egy pompás ebédet, vagy estvéli mulatságot adott volna, melyekre sok ezreket haszon nélkül el pazaroló, nagynak képezvén magát örvend, hogy tzélját el érhette. Hogy ne örvendene hát valaki, á ki oly tzélt érhet el, mely álltai ha kevésben is Hazájának használhat. - Méltóztatott á Méltóságos Ur az én kérésemet el fogadni; kitsin vagyok mint sem hogy én azt meg köszönhessem, á Nemzet, á Haza fogja azt meghálálni. Nagy örömmel értettem azt á hazafiúi törekedést, melynélfogva némely Nagy Hazafiak á Méltóságos Úrtól meg irt módon, kivannak ez hasznos Institutumon á Magyar Theatrumon segíteni. - En valaminthogy egy haszont kereső embernek, á ki tsak á maga hasznát, nem pedig az Institutum fenn maradását vette tzélul, jussomat által nem engedem; ugy más felöl á dolgoknak ki menetelét látván azon Méltóságoknak örömmel által adom azt; mert az által én a ki mellesleg való tzél nélkül törekedtem á Magyar Nemzeti Theatrumnak fenn tartására, tökéletesen á tzélra érek. A dolog kimenetele iránt való tudósítását, midőn á Méltóságos Consiliárius urnák el várnám szives tisztelettel vagyok B. Wesselényi Miklós