Enyedi Sándor szerk.: Id. Wesselényi Miklós színházi levelezése (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 14., Budapest, 1983)
Id. Wesselényi Miklós színházi levelezése ( tanulmány) - Wesselényi és a színház
Cornides a német nyelv tanáraként került a kolozsvári református kollégiumhoz, de kitűnően ismerte az ókori auktorokat, a görög és romai drámairodalom nevezetes alkotásait is. Erdélyben Miklós diákéveinek idején éppen nem voltak ritkák a főúri műkedvelő előadások. Kolozsváron például 1765-ben a Belső Monostor utcában éppen nővérének, Bánffy Györgynének házával szemben lévő "hiúban" mutatták be nemesifjak Apolló perét Vénusszal, amelyet a kíváncsiskodók az utcáról vagy a környező házak ablakaiból nézhettek meg. Nem nehéz elképzelni, hogy a 15 éves Wesselényi nővére házának ablakából nézte végig az előadást, vagy éppen maga is a játék részese lehetett. De nemcsak a kolozsvári fel-felbukkanó nemesi műkedvelő színjátszás lehetett hatással az ifjú Wesselényire, hanem a nagy múltra visszatekintő protestáns iskolaszínjátszástól is kaphatott impulzusokat. Az erdélyi protestáns kollégiumokban (Nagyenyederr, Marosvásárhelyen, bizonyára Kolozsváron) didaktikai célzattal ugyan, de nagy népszerűségnek örvendtek az iskolai színielőadások. S bár időnként be-betiltották őket, végleges felszámolásukat nem tudták elérni. A protestáns iskolák szoros kapcsolatban álltak a nyugati egyetemekkel, főiskolákkal, ahonnan visszatérő erdélyi diákok a katolikus iskolai színjátékoknál szabadelvűbb, s az anyanyelven megszólaló előadások szószólói voltak. Minden korlátozó rendelet ellenére a protestáns kollégiumokban tanuló diákok közelről ismerték a színpadot, olykor játszottak is rajta. Wesselényi házitanítója is külföldi egyetemeken tanult, olyan helyeken, ahol az iskolai színjátszást nem szorították korlátozott keretek közé. Több évtizedes hagyományokkal rendelkeztek Erdélyben a német vándorszíntársulatok is, amelyek akarva-akaratlan hatással lehettek a színház iránt érdeklődést mutató Wesselényi tájékozódására. Wesselényi 19 évesen katonának áll be, s évekig követi ezredét a birodalom ama részébe, ahová éppen vezénylik. Külföldi útjain került "személyes" kapcsolatba a színházzal? - Nem tudhatjuk. Katonai pályafutása idején jelenik meg sógorának, Teleki Ádámnak (1740-1792) a híres fordítása, a Cid , amelyet a fordító 1773-ban írt ajánlásában így ajánl az olvasók figyelmébe: " Vedd hát Kedves Olvasó; ezen hires Frantzia Szomorú Játék Magyarra lőtt forditását, kedvesen; s ennek kedveilésével, adj másoknak, mind többek fordítására, mind pediglen ujjak írására való kedvet s alkalmatosságot... " 31 A család ösztönző példája késobb sem szakadt meg. Amikor Kufstein rabja, nővére, Zsuzsanna talán nem minden célzatosság nélkül fordítja le Fenouillot Falbaire szomorújátékát, melynek címe: Gallya rab, avagy jutalma az fiúi magzati szeretetnek... (l 785). 32 igaz, ez a fordítás nem francia eredetiből, hanem nemet fordítás után készült, de a mu témájánál fogva al calmasvolt arra, hogy az olvasót a közismert magyar főnemes kufsteini rabságára emlékeztesse. A "garázdaság" címen kapott börtönbüntetés majdnem öt évre nyúlik, ami szerencsétlen körülmények összejátszásának is a következménye, hiszen nem volt előzőleg pontosabb időre kiszabott ítélet. Kiszabadulása alig előzi meg a vele szemben is példát statuálni kivánó II. József császár halálát. (1789. december 15-én adnak ki rendeletet a kiszabadulására. )
