Enyedi Sándor szerk.: Id. Wesselényi Miklós színházi levelezése (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 14., Budapest, 1983)

LEVELEK (1-108. sz.)

Marosvásárhely, 1806. július 11. Kedves jó barátom ! A commissionak irt válaszodat szeretettel vettem, midőn néked a commissio irt, akkor néked külön irni nem érkeztem; most pedig rövideden megirni e következendőket szükségesnek tartottam. 1- o. Április végével nem érkezvén el ide a társaság, hanem csak 10. Maij, ezen tiz napok alatt elvesztett legalább 300 forint hely­re nem hozható, csakugyan 20 napok alatt gyűlt annyi jövedelem, hogy a rendes költségen kivül a status personalis az egész Májusra kifizettet­tett. 2- 0. Junius hasonló jó hónap volt és mindenek kifizettetvén jött volt által Júliusra annyi superremanentia, mely szerint reménylettem, hogy ezen hónapra is elegendő fundusunk lészen, a régi adósságokat is nagyobb részint kifizethetjük, és uti költségre is marad; de nagyon megcsalatkoztam, mivel mostan majd semmi jövedelem nincs, csak a rendes költségeket is alig lehet kipótolni, mely szerint 3-o még inkább megerősödtem azon planum kivihetése eszközlésében, hogy a társaság Brassóba menjen. Még az oda való tanácstól válasz nem jött, a te le­veledet a mái postával elküldöm; és irni fogok Béldi Istvánnak is, a ki mint adjunctus provisionarius comissarius ott helybe lakik; remény­lem, hogy hasznát fogjuk venni; jó lészen, ha te is irsz mind neki mind a birónak, a ki egy igen értelmes és érdemes ember. Az actoroknak éppen nincs kedvek az oda való menetelre, inkább szeretnék vagy itt maradni, vagy Kolosvárra visszamenni; ez jó lenne, ha a jövedelmet a fizetésekben acceptálnák, és ha abból ki nem telik, pótoltatni kivannak; de az ő fizetéseknek ki keU telni, akár lesz jövedelem akár nincs. Nem lehet tehát e részben az ő kegyelmek gustusokra s tetszésekre bizni, hogy mikor, hol és mennyit mulassanak. Kocsi a neki irt leve­ledet mutatta, és ahhoz még irni kell a függésről és a rendről annyit, hogy Tabulae Ree. Assessor Székely Mihály Úrtól tökéletes függéssel légyenek, az ő jelen nem létében pedig méltóságos Béldi István Úrtól; mert ha Kocsi Uram ottan függetlenségben lészen, bizonyosan lárma és zavarodás lészen. Itt is elkezdették volt, (két napra innen kifordul­ván) de megcsendesitettem megbékéllettenek. En őket igen jól esmérem, nékik szüntelen függés és fő vigyázat alatt kell lenni. A tagoknak e mellett keményen meg kell parancsolni, hogy semmiféle praetextus alatt senki is elmaradni ne merészeljen. Lángnérói irj valamit, ingyen veszi a fizetést. Az asszony ő nagyságát tisztelem, Miklóst csókolom s vagyok, mig élek, hiv barátod Gr. Teleki Mihály

Next

/
Thumbnails
Contents