Enyedi Sándor szerk.: Id. Wesselényi Miklós színházi levelezése (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 14., Budapest, 1983)

Id. Wesselényi Miklós színházi levelezése ( tanulmány) - Előzmények

véltár kincseiből sok érdekes színháztörténeti jelentőségű levelet publikált a Történeti Lapokban. Tulajdonképpen ő az első, aki sorozatban tett közzé színháztörténeti tárgyú leveleket e levéltárból. "Felfedező" útjáról id. Szinnyei Józsefhez írott, 1874. július 23-án keltezett leveléből értesülünk: "

Reggel indulok Sibóra b. Wesselényi Bélával. Pár napot ott fogok tölteni s hozok egy csomó szép irodalom-történeti adatot. . . " Az utazás befejezése után igy számolt be a végzett munkáról: '

A mint tudod Zsibót megjártam. Az ifjú két Wesselényi a szívesség és az igaz magyar vendégszeretet minden jeleivel elhalmoztak, s mondhatom régen nem töltöttem el négy napot olyan kedvemre, mint itt. Az egész levél tár a rendelkezésemre állott, s mintegy 350 darab betsesebbnél betse- sebb levelet hoztam magammal

..."^ K. Papp Miklós értékes szerzeményei sorra napvilágot láttak a Történeti Lapok hasábjain, de a zsibói értékes forrás nem apadt ki ezekkel a közleményekkel. A Wesselényi családi levéltár sorsának alakulásáról Kelemen Lajos főlevéltáros közleménye alapján vannak utólagos ismereteink. Amikor a két Wesselényi unoka nagykorúsítás a megtörtént, a birtokon megosztoztak: Zsibót a sorshúzás Bélának, az ifjabbnak juttatta; Miklós, a nagyobbik fiú Görcsönben építtetett kastélyt magának. A családi levéltár Miklósnak jutott, s így Görcsönbe került, az egykori híres zsibói ménes iratai a kiváló sportember, lovas, a tragikus sorsú Béla tulajdonában Zsibón maradtak. Az Erdélyben megkezdett publikációk sorát Magyarországon Bayer József folytatta teljes terjedelmű Wesselényi-levelek közlésével. A levelek címzettjei Mérey Sándor és Darvas Ferenc, akiket Wesselényi 1807-től megbizottjainak választott a Pestre került társulat ellenőrzésére és segítésére. Az 1891-ben megjelent Wesselényi-levelek idejében irányították a figyelmet nemcsak Wesselényire, de' az erdélyi magyar színjátszás fönnállásának közeledő 100. évfordulójára, amely végül is országos érdeklődést kapott. A belügyminisztérium engedélyezte, hogy a színház támogatására nyújtott segélyből 800 forintot fordítsanak az erdélyi magyar színészet történetének a megírására és a mű kinyomtatási költségeire. ^ A kinevezett jubileumi bizottság a kitűzött pályamű megírására Ferenczi Zoltánt kérte fel, aki ekkoriban az Erdélyi Múzeum Egyesület könyvtárnoka, majd igazgatója volt. " Ferenczi Zoltán az anyaggyűjtés fontos lépéseként a Wesselényilevéltár átnézését tekintette: "

...elutaztam Görcsönbe, hol több napig mint b. Wesselényi Miklós úr vendége a Báró úr előzékeny szívességé ből a hires zsibói (most görcsöni) levéltárt kutattam át s több napig másolással foglalkoztam. .. "

lb S bár Ferenczi 1897-ben megjelent színháztörténeti monográfiájáig gazdagon merített a Wesselényi-levéltár anyagából, s mellette a kolozsvári színház levéltárából is, terjedelmi okok miatt a gazdag levelezést csak részben tudta felhasználni. Mint maga is elismeri, a rövidre szabott határidő miatt sem tudott minden forrást feltárni. 1896-ban a Wesselényi család levéltára - más családi levéltárakhoz hasonlóan - letétként az Erdélyi Múzeum Egyesület Levéltárába került. Ferenczi Zoltánnak

/ monográfiájának megjelenése után a Kolozsvárra