Welmann Nóra szerk.: Színházi Hírek 1780–1803 - A Magyar Hírmondó, A Hadi és Más Nevezetes Történetek és a Bécsi Magyar Hírmondó tudósításai (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 13., Budapest, 1982)

Magyar Hírmondó

64. /Eger? Utoljára emlitem azokat az öt rendbéli vig és szomorú Játékokat, a melyeket a kis Papok játtzodtanak, melyekben senkinek másnak jelen lenni szabad nem vala, hanem tsak az ferjfijui méltóságot viselőknek. Az első volt egy Szüköldi nevü fösvényről, kinek két fijai valának, kik közzül a nagyobbik Okoskának

, a kissebbik pedig Harpacénak neveztetett, mely a közelebb múlt Hónapnak 19-dikén magyar nyelven játtzodtatott: a második volt ugyan azon hónapnak 23 dikán Kodrus Királyról, ki az Orákulumot meg-kérdvén, koldus köntösben jelenék meg a játék-piatzon, holott meg-öletteték, melynek a játtzása a személjeknek jeles és kellemetes magok viselésekre nézve igen szép, és a tudosoktól-is tapsolást érdemlő volt; és e kettőben szerentsénk volt a Püspök Ur ö Excellentziájának jelenlétével magunkat örvendeztetni, a többiben pedig a száraz köszvénynek kinzó fajdalmai miatt jelen nem lehetett: a harmadik játékba ama szerentsétlen Mauritzius görög Tsászár Fokástól fijaival egyetemben kegyetlenül meg-öletteték. Ezen szomorú játéknak irtozatósagát a régieknek szokások szerént, a fel-vonások közzé elegyített nevettséges játékok által enyhítették; játtzodtatott az emiitett hónapnak 26 dikán: 27 dikén a leg-szebb szomorú játék lépett a játék-piatzra, a melyen Leo Isaurikus 8álbus- tól meg-ölettetett; ebben a játtzó személyek, kik második esztendöbeli Theologusok voltak, nagy ditséretet nyertének, mind a különös ékességgel elö-adott beszédért, mind a játéknak ottan ottan való jeles változásáért; de minden ditséretet el-ragadtak azok a három diadalmi oszlopok, és reájok való írások, melyeket a kö-bányaknak hegyei között emeltek-fel, melyeket ama hires kép-írónak Tertina Andrásnak a fija