Welmann Nóra szerk.: Színházi Hírek 1780–1803 - A Magyar Hírmondó, A Hadi és Más Nevezetes Történetek és a Bécsi Magyar Hírmondó tudósításai (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 13., Budapest, 1982)

Jegyzetek

nyelvművelő társaságot illette volna, de az 1794/95-ös országgyűlés az összeget a magyar színtársulatnak adományozta, "mely hasonlóképen egy eszköz a nyelv mivelósére". /Ferenczi i.m. 94.p./ 285. Az erdélyi országgyűlés Wesselényi Miklós indítványára 1795 márciusában határozatot hozott a színészet állandósításáról. A rendek megbízásából Fritsi Fekete Ferenc tervezetet dolgozott ki a társulat fenntartásának költségeiről és igazgatásának módjáról. A "teátrális directió" tagjai közül Teleki Lajos, Teleki Oomokos és Cserei Farkas már a főkormányszék által kinevezett bizottságban is benne voltak /ld. 261. jegyz./, Fekete Ferenc azonos a tervezet készítőjével, Deáki Filep Sámuel a társulat második igazgatója. A bizottság megvásárolta Kotsitól a felszereléseket, a pesti és bécsi színházi szabályok mintájára színházi törvényeket hozott, melyek pontosan meghatározták a tagok helyzetét. Kotsi Patkó Dános rendezőként működött tovább, az igazgató K. Boér Sándor /1795 júniusáig/, Deáki Filep Sámuel /októberig/, majd Kanyó Lázár lett. 286. A török leány /szerző ismeretlen/ énj. 1795. június 23. 287. A szebeni színházra ld. 176. jegyz. 288. Bátori Mária ld. 255. jegyz. 289. Pinetti mechanikus szerkezetekkel fellépő mutatványos volt; 1796-ban a hamburgi francia színházban tartott előadásokat "mit neuen curiosen Maschinen", 1797-ben Péterváron találjuk