Welmann Nóra szerk.: Színházi Hírek 1780–1803 - A Magyar Hírmondó, A Hadi és Más Nevezetes Történetek és a Bécsi Magyar Hírmondó tudósításai (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 13., Budapest, 1982)
Magyar Hírmondó
Mester forditott.* - Hogy éppen tökélletes lett volna a ját szás, és minden fogyatkozás nélkül mondani, nem lehet. Semmiféle mesterség, semmi tudomány nem lépett soha-is egyszeriben tökélletességre: s ott, a hol ennyi akadályok tsupordoztak együvé, mint itten: ki várhatná azt? Több munka, több gyakorlás kivántatik még arra. - Elég az hogy utat nyi tottak s nagy reménységet nyujtottanak ez által minékünk, hogy ha azok az akadályok, mellyek ezen köz haszonra néző igyekezetet gátolhatnák, ellent nem állanak, ezen mostani nyilni kezdett virágokbal, mi is idővel azon gyümöltsöket szedhettjük, mellyekkel más, nevezetes nemzetségek régtől fogva nagy gyönyörűséggel élnek. Kevesek ugyan még most az erre a czélra szükséges darabjaink: de vágynak reményijük Bessenyeink , kik a Magyar Históriákból valóságos /Originálo kat/ Eredeti munkákot, Kónyink kik Valt ront , és Pétzelink, kik olly kedveitető és természeti öltözetben lévő Zayrokat adhatnak s fordithatnak. - S talám találkoznak ollyak-is, kik, arra való tehetségekkel birván, szégyenlik magokat a köz jóért ezen ditséretre méltó Társaságnak közibe ajánlani közönségessen játtzani. E voltt eddig-is egyik fő oka, hogy nemzetünk született nyelve, mint más szomszéd nemzeteké, olly pallerazott állapotra nem léphetett; másik az hogy a mi minden nemzetek előtt ditséretes hirü emlékezetben lévő Magyar nemzetünknek Magyarul iró pennája, a közönséges Hirmondók által, nem régen mártatott tentába. Táplál raind-azon -által a reménység, hogy ezen fogyatkozása nemzetünknek, még valahára a maga Oitsőségére lépik." /1784. nov. 24. 91.sz. 750-751.p./ 51. Mit nem érdemel a Magyarságtól az a Halhatatlan író, ki töb bi fen dolgú nagyságos munkái között a Filosof us Vig játékot is szerzetté, épen ugy, milylyen a Magyarnak az ő tulaj dona, az az, igaz Magyarul, mind nyelvére, mind szivére, mind külsőjére, mind belsőjére nézve? /1784. jan. 3. l.sz. 3.p./
