Welmann Nóra szerk.: Színházi Hírek 1780–1803 - A Magyar Hírmondó, A Hadi és Más Nevezetes Történetek és a Bécsi Magyar Hírmondó tudósításai (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 13., Budapest, 1982)

Utószó

két alkalommal. A török háború hírei mellett a szerkesztők, Görög, Demeter és Kerekes Sámuel fokozatosan egyéb tudósításokat is beiktattak a lapba. Újságírói programjuk sokban emlékeztet Rátéra; két sarkalatos pontja a nemzeti nyelvért és kultúráért folytatott harc és az olvasók igényes tájékoztatása, vagyis mindannak a közlése, "amit egy magyarnak úgy mint magyarnak különösen hazájáról, úgy pedig, mint okos embernek s világ lakosának a világ más országairól tudni szükséges". S ha a lap fennállásának teljes ideje alatt nem is tudta megőrizni radikális hangvételét, első évfolyamainak igényességét, programja e két fő kérdésben változatlan maradt. A szerkesztők Ráttal közös célkitűzéseit jelzi, hogy újságjukat 1792-től BÉCSI MAGYAR HÍRMONDÓ néven jelentették meg. Az ellenzéki nemesség orgánumaként megindult, a nemzeti követeléseket nyelvi-irodalmi téren hangsúlyozó, széles köríi bel- és külföldi levelezőgárdával dolgozó Hadi és Más Nevezetes Történetek hamarosan rendkívüli népszerűségre tett szert. A korszak legolvasottabb magyar újságja az 1790-es évek reformmozgalmának legkiválóbb képviselőit tömörítette maga köré. Szerkesztői külföldi híreiketelsősorban köznemesi olvasóik érdeklődési köre szerint állították össze: a kor európai eseményei közül különösen a francia forradalomról, a lengyel, belgiumi, angliai helyzetről tájékoztattak rendszeresen, nemcsak a bécsi újságokból kiollózott hírekkel, hanem a külföldi levelezőiktől, forradalmi újságokból érkezett közleményeket gyakran saját megjegyzéseikkel kommentálva. Fő célkitűzésük azonban a köznemesség megnyerése volt a nemzeti művelődés ügyének előmozdítására. Kerekesók kapcsolatban álltak a bécsi magyar értelmiséggel, a testőrírókkal, a haladó főnemességgel és a kor legnevesebb magyarországi íróival és írói csoportosulásaival; a Komáromi Társasággal, a Kassai Magyar Társasággal, az Erdélyi Nyelvművelő Társasággal is. Rendszeresen beszámoltak tevékenységükről, ismertették a megjelent új müveket, pályázataikkal előmozdították a magyar tudományosság fejlődését. Nagy hatással volt a lap a kibontakozó diáktársaságokra is: a Soproni Ma-