Welmann Nóra szerk.: Színházi Hírek 1780–1803 - A Magyar Hírmondó, A Hadi és Más Nevezetes Történetek és a Bécsi Magyar Hírmondó tudósításai (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 13., Budapest, 1982)

Bécsi Magyar Hírmondó

pun ki megy, és mind addig folytattya az utat, mig Toulouse tájára érvén, láttya, hogy ismerős a néma előtt a vidék. Már most egészlen annak vezérlésére bizza magát, a ki őtet bé-is vezette a Városba, s végtére az Attya házába. El lehet gondolni, mennyire meg döbbent a bűnös Atyafi, de a ki nem akarta ismerni a gyermeket, noha ez szeretetet s egyszer'smind idegenséget matatott £\J hozzá. Törvényes személyt hivatott az Abbé; és mig egygyütt szivére szóllanak a durva lelkiesméretnek: belép véletlenül a roszsz Atyafinak 12 esztendős fija, láttya a régi játszó társát; tsudálkozik, hogy életben talállya, s nyakába borul. így világosságra jött az igazság, viszsza nyeri a néma Fiu ösi javait; a nemes lelkű Epéé pedig, teli a leg édesebb tiszta gyönyörűséggel, haza tér Parisba . /1800. nov. 7. 38.sz. II. 586-588.p./ 396. Hogy a mostani Consuláris igazgatásra nézve, még Parisban magábann is külömbözők az értelmek s indulatok: ennek egy nyilvánvaló példája adta elő magát azon nagy czeremónia napján is, mellyel a Consulok, bé-szállottak febr. 9-dikén, a néhai Királyi palotába. Történt t.i. hogy az ugy nevezett des Troubadours Teátromban egy uj Oáték-darabnak midőn ezen két sorait éneklették volna az nap estve a Teátrálisták : Et on voit souvent un valet Prendre la place de son maitre /S gyakran látni, hogy egy Szolga, az Ura helyibe ül/: igen nagy tapsolás lett, és még több izben is el kellett ezen két sorokat énekelni, a gyülekezet kívánságára. /1800. márc. 25. 24.sz. I. 397.p./ 397. /

Párizs/ A Teátromi új készületü játék-darabokat nem lehet ezentúl addig el jádzani: mig a Belső dolgokra ügyelő Minister