Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

SZÍNÉSZPORTRÉK

7 s csak Ösztönszerűleg játszik: ugy, találomra és gondolomra sok jót csinálhat, sőt gyakran csodálatra méltólag működhetik, ile a' következd hibákat, ha nem mind is, de nagy részint kisebb nagyobb mértékben elfödhetlenül viseli előadásán. — A'legtöbb naturalista szinész, nem értvén anyanyelvének tudományos szabályait, szellemét, sok szót hibásan, rútul szokott kiejteni, sok szót nem mond ki tisztán, jelentősen , gyakran roszul hangoztat, nem tudja mellyik szónak, milly > helyen keli erősebbvagy gyöngébb, 's töbh e' féle árnyéklatu hangsúlyt (accent) adnia, az alaphangból, mellyen szerepét megkezdé, könnyen kiesik, a' hanghordozási időmérték' helyes megtartására nem vigyáz; beszédében a' legfinomabb megkülönböztetéseket 's átmeneteli fokozatokat észrevétlenül hagyja eltűnni : a' középhangú társalgási darabokban fölötte közönségesen cseveg, 's ha ünnepélyesen szaval, 's erőSebb indu látott kell kifejeznie, sokszor affectait, hamis pathoszba esik, 's elvesztve eszméletét, tüzes golyókkint szórja szertelen szavait, 'a ha lágyabb érzelemre kerül a' sor, gyakran éneklő hangon érze-