Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

NEMZETI SZÍNHÁZ

tük, nem hánykolódnék velők olly könyelműn, hanem szivéhez szorítaná, és — mint az ájtatos nép' martyrjai szent ereklyéit — őrzené, és ebből, jól megjegyezzük, azt süti ki : hogy a' magyar színészek beszélnek mindenről, mit másutt az igazgatóság, vagy eritica szokott előadni, de legtöbbet szólnak vándorszínészi dicsőségükről és martyrságukról ; még azt is rám fogja továbbá, hogy : szerintem, egyedül a' vándorszínészek óták és alapiták meg nemzetiségünket, mi nem áll, mert mint az általa is idézett szavaimból kitetszik, én azt mondám : óvni törekedtek, és ez aligha annyit tesz : megóvták: és nem is egészbe véve nemzetiségünket, hanem egyik legszentebb nemzeti kincsünket, a' nemzeti nyelvet, épen akkor , midőn kü- , lönféle befolyások által, leginkább veszélyeztetve volt. — És hej, sokat tesz valamit épen idejében tennil Szerelném már most még látni, hol találjuk föl, hogy én a' vándorszínészeket szoros értelemben raartyroknak neveztem ? Én hasonlitásképen azt mondom, hogy nem háuykolódnék ugy a' gúnyolt vándorszinészi czafrangokkal, hanem szivéhez szorítaná, és — mint ájtatos nép martyrjai' szent ereklyéit — őrzené 'stb. hol áll itt határzottan , hogy a' magyar vándorszínészek martyrok * — Hát ha a' szép leánynak azt mondjuk : „fíózsa ajkidról az égi üdv' szavát haliam lezengeni, midőn gyötrelmimen könyörült kebled, azur szemed* egéből az új élet' szent harmatját hullatá rám, 's te, — mint a' teremtő a' világnak „legyen!" — azt mondád élj, mert vihar dúlta szivedet már megszántam, 's szeretlek" — valljon itt valóságos rózsát, eget, harmatot, istent és vihart kell-e, vagy szokáse érteni ? — És illy módon volt : mint az ájtatos nép martyrjai' ereklyéit, 'stb. mondva. Ez is pedig csak ellentétül egy legméllatlanabbúl sértő gúnyra mondatott, a' mennyiben egy nemes feláldozással, — mi annál szebb, mert kéretlenül hozatott — nemzeti haladásunkért sokat szenvedett néposztály, miattam, méltatlanul hántatott meg. — Ha egyébiránt örök kányattalásuk, megteltetésök, inségök, szakadatlan lánczsorát-, mellyet — ellenállhatlan geniusok' intését követve — a' balítéletek, elfogultság, műveletlenség , rosz akarat' gonosz ördögei által szenvedniük kelle, . valósággal martyrságnak neveztem volna is; olajba főtt vagy kerékben tört martyrokat én sem akartam