Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

NEMZETI SZÍNHÁZ

Elvégre is csak azt mondom én, hogy nálunk nem a' magyar színészt, de magát nemzeti színi ügyünket lehet igazi martyrnak nevezni. Mert ha tovább is igy mennek a' dolgok, mint jelenleg, úgy már is eléggé zaklatott, 's ifjúságában vénülni kezdő Thaliánkat, csakhamar halálra Üldözik 1 — -- • Vachot Imre, Kinek van igaza t Harczias természetű barátom, Vachott Imre, az ^irómüvétz ex professo

y

" még jól ki sem beverte legutóbbi ütközete' fáradalmait, ismét kiáll a' folyó évi 58-tlik számú Athenaeumban a' síkra, 's minthogy ott jelenleg más ellent nem talál, a' művészeket ragadja meg, és szobrász, festesz, és dalmittész* sorában, saját művészietlen személyemet is, a' barátság' daczára, hatalmasan megzaklatja ; és most, mint mondja, magyarhoz illő őszinteséggel, az igazság

1 érdekében , melly különben az oldalán fúrná ki magát. Bizony nagy baj az a' szerfeletti igazság-szeretet, nem hagyja nyugodni az embert, és meglehet azért is áll igy az Írásban : Solite esse nimium justi, mert az emberek, legalább a' becsületesek, mindenkor igazságuk' érzetében vinak, pedig két ellenfél közöl mindig csak egynek lehet igaza, a' másik rajta veszt, és talán ebből származhatik a' magyar közmondás : mondj igazat betörik a' fejed. — V. I. úr. most abban lát igazságtalanságot, hogy egy szinész, {saját semmiségem) V. úr' egyik irómüvésx collégájának, ki a' legkeserűbb gúnynyal elménczke-* dett a' vándorszínészeiét' czafrangjairól, azt monda : hogy ha csak egy perczig gondofkozott volna fólöt-