Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

NEMZETI SZÍNHÁZ

dics vág* y, Uaneiii hon- és művészet iránti szereteteknél fogva, hagyák el polgári állásukat. Már ez ismét nagy kérdés. Hiszen ha a' legtöbb vándorszi. nesz igazán szeretné hónát és a' színművészeiét, érezve haszontalan kontárságát, egy két hónapi vagy évi próba után, lelépne a' színpadról, 's nem kínozná nézőit és a' Masakat. — De F. urnák még azon állítását sem hagyhatjuk szó nélkül, miszerint vándorszínészeink' érdem e az is, hogy a' kor' szellem ével ért szándék, — állandó színészetet alapítani, Pest' megye lelkes rendéi által előleges áldozatokkal, utóbb annak példájára a' dicső nemzet által megvalósíttatott. Igaz, ebben van érdemök, mert színészek nélkül ki látott színházat! de az nem call, hogy dicső nemzetünket Pest megye' példája inditá a' színészet' megalapítására, sőt Inkább ez hamarkodá el *)• és rontá meg amannak nagyszerű és czélirányos tervét. Aztán mi lett belőle? A'vándorszínészek, Pest megye, és mi a' dicső nemzet, összevetett vállakkal alapítottunk áll a ndó színészetet! — Igen, igen, állandó színészetet, melly* inint valami villámzúzta fiatal tölgy, mindig egy helyben áll, nem halad, nem mozdul előre ; miért? már gyakran megmondták, de lesz még idő en öl bővebben értekezni. Fővárosi színészeink' mostani állása — a' balkörülmények' daczára is — igen különbözik vándoréletök' helyzetétől 's minden viszonyaitól, és ök magok is mcggyőzödvék a' *) Nem Pest megye, üauem egypár ember, ki nun-IenUez akart érteni. A'srerk.