Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

NEMZETI SZÍNHÁZ

Művészeink'* különösen vándvr- , színészeink! vnurtyrságt*. Valamint eddigelé a' valót mindenkor magyarhoz ülő őszinteséggel ügyekezém előadni, űgy most, czélbaveít tárgyamra nézve sem állhatom'-mejr, hogy ki ne mondjam az igazat — mert különben tán az oldalamon fúrná ki magát—Uraim, ki nem vette észre, hogy. bár még* nemzeti művészetünk a' megindulási kezdetszak'legelső stádiumán szendereg *s mind valódi, mind ál művészeink' követelése, önhittsége , hánykódása, 's érzékenysége már is tetőpontra 'hág.'Valljon nem szembeötlő dolog-e az, hogy valamennyi művészünk — kivéve a' költőt,, ki mint iróművész, ex professo foglalkodik tollal — körén túl Iileratorrá, polemicussá falul, magát üldözött martyrnak hirdeti, 's min-