Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

NEMZETI SZÍNHÁZ

csak 4 páholy volt elfoglalva, 's a' többi 70 úgy nézett ki, mint a' méhek* méz nélküli viasz-cellái, mint egy egy betöltésre váró sonkoly a' kaptárban. Gondoljatok ehhez bágyadt, homályos gazvilágitást, a* színpadon pedig egy unalmas, érzelgős kotzebuei drámát, kedvetlen előadással,— és megfogjátok vallani, hogy mindezeknek puszta elképzelése is, az álom

1 elborító fátyolával fenyegeti szemeiteket. Rajiam azonban nem vett erőt Morpheusz* altató hatalma, hanem inkább a' szégyenlef legelevenebb tüze ragadá meg idegeimet a' fölött, hogy egy országos intézetben, nemzetem"' színházában, hazám' fővárosában, keli illy halotti gyászjelenet' tanujának lennem. Ez aztán a' valódi szomorújáték még akkor is, midőn a' legvígabb mű adatik isten- és embertől elhagyatott színpadunkon. Szégyenlettel határos búbánatom' érzetében, kiváncsi valók megtudni a' mai előadás' nézőinek öszszes számát, 's higyétek meg, alig bírtam azt százig felvinni 1 Száz ember nemzeti színházunkban, melly több mint 2000 látogató' számára építtetett! száz néző Budapestnek százezerét' jóval felülhaladó lakosai közöl, kiknek legalább harmadrésze jól