Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

NEMZETI SZÍNHÁZ

Én tehát, ki különösen a' színfalak mögött (öbb ellenséggel és roszakaróval egyedül azért dicsekhetem, mert eddigelé a' magyar szinészeti jobb ügynek nyíltszívű 's igaz barátja valék, mostanában is—akár hallgattassék meg szózatom akár nem — csak a' jó ügynek akarok használni, midőn a' rosz helyett véleményem szerint a' következő jobbat ajánlom. — Nemzeti színházunk' tagjai egyenként soha többé ne bocsáttassanak vendégszerepekre; hanem minden évben július' elejétől fogva augustus' közepéig — a* midőn színházunknak legkisebb közönsége szokott lenni — az egész drámai színész-társaság összes erővel induljon ki hazánk' jelesebb városaiba, a' vidéki közönséget — vagy ha szabad magamat így kifejeznem — a' vidéki magyar nemzetet jól betanult 's derék színművek' előadásával mulattatandó, 's lassanként törvényesen is megkívánt művészi haladásáról országszerte számot adandó. — Alig mondám ki e' véleményt 's im a' színházigazgató orsz. választmány, az egyes director, magok a* leginkább érdeklett drámai színészek, a' rendező, a' páholy 10 forintos, 's a' kakasülő' 5 garasos embere, drámaíró, énekes, tánczos, hangász, inspiciens , ezédulahordó, sőt még a' beléptijegyszedők is a' kérdések és ellenvetések' özönével borítnak el ; és én, mellőzve minden apróságot, legelőször is a' gondos igazgatás' ezen kérdésére : ,valljon ezen összes vendégszereplés nem ©kozua e* tetemes deficit-et a' színházi pénztárban?* biztosan válaszolom, hogy nem ! mert ama' rövid elkölíozési idő alatt a' honnmaradl operának a' drámai színészeknél aránylag jobban fizetett tagjai kissé gyakrabban működhetnének mint jelenleg, 's minthogy az üres estvék' betöltésére idegen nyelven előadott mutatványokat nem engedhet meg színházunk' nemzeti ezime, lehetne abba ideiglen olly műrészeteket hozni, hol a' nyelvnek nincs semmi dolga, például külföldről jelesebb ballet-tánczosokat, hangászokat — de nem állatokat és bűvészeket!—'s a' nemdramai, de másféle valódi művészeteket is csak olly föltétel alatt, ha azt a' pénztár' állapot ja megkívánja, mert én híven ragaszkodva többször nyilvánított nézeteimhez, még most is azt állítom, miszerint szinpadra színmüveken kiről semmi egyéb nem való ; — awagy azalatt míg színészeink távol volnának, az idővel netalán javulandó vándortársaságok tehetnének kísérletet nemzeti színpadunkon, de a' pénztár' állapotára nézve legüdvösebb volna az,^