Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

NEMZETI SZÍNHÁZ

asztalainál, ez EgresyGáborról mintKeanróI, ugyan csak plastica! modorban szaval, amaz Megyeryféle tor/képeket csinál, vagy Lendvayné kedves játszása fölölt-érzeleg, a' harmadik az aluszékony zenekarral nincs megelégedve , mert úgymond," magyart nemludnak magyarosan játszani, amaz olt a' megbukott eredeti darabot satyrisálja, míg egy más, mint a' balsorsu iió barátja színészeinket vallja a' bukás okának ; a'mellékaszralnál egyvalaki egész tűzzel kárhoztatja az igazgatóságot ,

's az opera pártolását "magasabb polilicai érdekből számlázottnak hiszi; míg szomszédja, érezve önszavainak hazug voltát, amúgy lassú hangon védi a' színi kormány' férfiait, mi érdek nélkül s* küiönben is ritkán történik 'stb. Szóval a' színház' publicuma, a' fővárosi élet' zajos színpadán, mindenféle drámai egy vei get játszik, \s ezt leginkább a' rendes estveli előadás' idejében teszi, mert hacsak operát nem adnak, ritkán jelenik meg a' színházban. 'S így a' közönség és színészek közt, csak az a' különbség, hogy közülünk ritka bir íixus fizetéssel, ritka ját szik, valódi szerepel, *s minket a* szélen kivül egyéb ki nem fütyöl. De van köztünk hasonlat is , az t: i: 'hogy mindketten egyforma rosz alatt sinlünk, mindkeltén többnyire készületlenül lépünk a' padra, 's mindketten egymás'kegyes nézői vagyunk; néha azonban több a* színpadról ránk néző drámai színész, mint mi a' rajok néző közönség.- ' A-' ;

. Í: - .. * Honnét hát ezen kétszeres Iragi- comödia, ezen eleven halál, ezen részvevő részvétlenség ? — A' színi világ belsőleg mint. a' legtöbb művészet' gyöngyörkődlető ősz vege, vagy mint az erkölcsiség-talán inkább a' való* iskolája 's tükörháza, külsőleg miut a' társas öszejövetel, leginkáLb a' kecs-és pípereíiloglatás gyülhelye , majd minden népet, rangút, hilút és osztályút egyiránt érdekel. Minket azonban kétszeres érdek köt e' színi világhoz, mert ha már félig meddig fölébredtünk, a' nemzetiség* bármilly gyönge napsugarához' ifjú erővel - gyakran a' dolgot elheveekedve- kapdosunk, 's már csak azon eszme* tekintetéből