Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

NEMZETI SZÍNHÁZ

erkölcsrootó boltozatot örökre számüznók, s Így a' szin művészetnek szentelt templomot, szenynyes csapszékké neengednók aljasulni. Ha valaki, bizonyosan én kívánom, azt, hogy minden embertársam polgárosadott polgárrá emelkedjék de mig az osztályok műveltségének roppant aránytalanságát köll tapaszialnunk, a* pallérozoltabb rész joggal kívánhatja, miszerint azon nyilvános mulatóhelyre, hova legnagyobb számmal 's leggyakrabban ő szokott járni, egyedül azé kivánataihoz 's izletéhöz mért, tápot nyújtsanak az egész közönségne k mert ha a* művészeiből is inixlnrátcsinál ink, általa még az. egészségesebb a' müyeitsbb fél is beteggé lesz. A' pórnépnek jó mulatság a* pilisinél — paprikajancsi — hanswurst, éulenspiegel és medvetáncz ; inkább gyönyörködteti őt a! fabula taberniaria mint a' logati, i/-ellenségét a' tarka bajazzp is kielégíti. Vagy ha épen igazi népbárátok akarunk lenni, építsünk egyűgyűbb feleink számára fabudikojt, hol azlán a' többi haszouUlanság közt, a* magyar, paródiát is széltiben lehet adui, •