Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)
NEMZETI SZÍNHÁZ
mátok, herélt bábok helyett, egészségesebb lé nyekk et állnak-elő. — Azonban •* kis örömderűt is fenyegető homállyal látom környezve, ha egy írói ragályra, a 1 már .—.hála isten — szűnni kezdő magyar paródiadühre gondolok. Ä lufiteltnek tartolt német' álmfiveltségél mi aeni bélyegzi; annyira, mint az énekes paródia' túlságos kedvelése vagy csak megtürése egy rendéi sz'nházban. Az illy.; paródia, vagy nTiit a' magyar igen jól *s jelentősen nevezi, bohózat, pestise a' színművészetnek görcsokozó eholerája a'könnyen meghűthető közönségnek. Az iró d vatkapkodási felületességét mi sem árulja el olly nagy mértekben mint a' parodiaszerzés. Mert van e' kőnyebb a*' világon mint egy bohó z-*tot ősszeférczelni, egy csalékony üres vásári portékát készíteni, . mellyhöz fő nem, csak kéz kívántatik? Hiszen ha a' paródiagyártó úgynevezett schusterwitzkereke megakad, segít az akárhova oda csapolt ének, táncz, a' toizképek csoporlozata, a' pompás diszítvényekbői kibukkanó rosz szellemek, manók, tündérek? föl-letüntetése. Másutt legalább a'nemzelileg sajátos városi nép jellemzése teszi érdekesebbé s* némileg finomabbá a* bohózatot; de hol ez a' nemzeti, v árosnép hazánkban? szomorú dolog az, hacsak mindig a* magyar mezei pór' abderttai otrombiságát akarjuk nevetségessé tenni! Városaink jellemnélküli zagyva népe, még a' fél m agyar félnémet' félttót kézművesek' képében sem lehet tárgya a' paródiának. Ki is tudna nálunk Localpoisét képzelni, hacsak a* hortobágyi puszta", vagy a' gyöngyősi baromálásl nem vesszük locálnak ; : * i ' . De mi is lehet tnlajdonképen a'bohózat czélja? As nem, hogy az aljasabb népéletet különválasztva tűntesse föl a' finomabb, műveltebb társas kórokiul, mert a' va'ódi vígjátékban helye van minden árnyéklatu charakternek, minden osztályú embernek. Az sem lehet czélja az énekes bohózatnak, hogy vig és mulattató dalokkal gyönyörködtesse a' hallgatót; mert a' vigoperában mindez két* szeresen föltalálható. Tehát a' Inlvilági rémek, a* rosz
