Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

UTÓSZÓ

"...miután, szerencsémre orgánum van kezemben, melynek segélye által biztosíthatom magamat az igazságtalan elnyomás ellen..." /33/ Vahot Imre lapszerkesztő, orgánum van kezében

, s ez hatalom: ha akarja, a bírálatot igazságtalan elnyomásnak tekintheti. Rangját, súlyát az irodalmi életben nem szépirodalmi müveinek értéke biztositja. Lapszerkesztő, éles tollú, goromba modorú kritikus: az irodalmi életben érdeke mindenkinek, hogy a lehetőségig barátságos hangot tartson vele. Színmüvei rendre színre kerülnek a Nemzeti Színházban, Igaz, számos gyengécske színmű bemutatásra került, s kiváló drámák, Petőfi Sándor Tigris és hiéna című tragédiája például, nem kapott nyilvánosságot, műsorpolitikai következetességgel igy aligha vádolható a színház drámabíráló bizottsága. De Vahot Imre neve feltűnően sokszor szerepel a plakátokon. /34/ á színház vezetői feltételezhetően, bölcsen, úgy gondolták, a szerkesztő ur néhány gyenge színművének csendes sikertelensége nem veszélyezteti a színház gazdasági biztonságát, művészi hitelét, cserében Vahot lapjától kritikai támogatást s a színház életben tartásához nélkülözhetetlen reklámot remélhetnek. Âlku, de a színház szamára hasznos alku! Vahot másként goldolta. Tehetségtelen író volt; hitte: remekműveket alkot, méltóakat az elismerésre. Sz önmagában nem baj. De veszélyes, mert szerkesztői hatalom biztosítja írói elismertetését. Színdarabot ír az író Vahot Imre, s bemutatják a szerkesztő Vahot Imre darabját. A bemutatón valóságos és titkos drámaírók, tárcaírók, kritikusok, költök, mindenki aki megjelenni kívánt a Pesti Divatlap hasábjain vagy megértő bírálatot remélt müvei megjelentékor, szinpadra kerültekor, ott tolongott a színházban s tapsolt Vahot színműveinek. S Vahot társaságos ember volt, forgolódott jobbra-balra, barátaiból, ismerőseiből egybegyűlt a nézőteret megtöltő közönség. Középszerű tehetség, gyenge író: a hízelség, mely körbesimogatta a szerkesztőt, az író hiúságát legyezgette. önmaga túlértékelésére amúgy is hajlamos, képessége-