Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)
UTÓSZÓ
volna nevem elébe praedicatumot, mert szerinte tudatni akaróm, hogy nemes ember ír nemes társainak: - ez ugyan eszem ágában sem volt; hanem a kissé idegen hangzású Tahót név elibe azért tevém a magyarosabb és szebb hangzású Vahotfalvai t, mert megvallom, én azt szeretném, ha Magyarhonban minden embernek magyar, magyaros hangzású neve volna..." /20/ Megható, csak nem igaz. S különösen nem volt igaz 1843-ban! Költő és király című vígjátéka 1846-ban nem aratott sikert, mindössze két alkalommal játszották s a kritika gyenge, elhibázott műnek Ítélte. Vahot a Pesti Divatlap ban megvédi vígjátékát a kritikusok "durva" támadása ellen. Zerffi /akinek elvtelen munkásságát jogosan támadta Petőfi és köre!/ rögvest Zerusfi lesz, hisz igazi neve Hirsch, tehát polgár: Zerusfi, maradjon csendben! Pakh Albertet ledorongolja: "Nagyon csalatkozik P. Albert, ha azt hiszi, miképp az ily egyoldalú bírálat esztétikai tehetséget árul el s dicsőségére válnék. Nincs könnyebb, mint valamely műről akár egy, akár ezer szóval elmondani, hogy az egyátaljában rossz..." Tehát: a kritika lényege az elemzés ; a műben fellelhető jó és rossz, sikerült és sikerületlen részek felmutatása: igazságos bírálat csak az értő elemzés lehet. S néhány sorral később, az Életképekb en megjelent kritika íróját, Hazucha Perencet így marasztalja el: "Hazucha F. mint tudva van, pár évvel ezelőtt két bohózatot írt, 8 a nemz. szinpadon mindkettő megbukott. Ezen bohózatoknál aljasabb, szennyesebb, üresebb, póriasabb és esztelenebb valamit képzelni sem lehet." /21/ Vahot mint író elemző értékelést kíván a kritikusoktól. Mint kritikus csak minősíti mások munkáját. A kritikával szemben támasztott tartalmas elvi követelményt mint kritikus, könnyen s önérzetesen felejti el: írói és emberi hiúsága hamar sutba dobatja vele a szavakban megfogalmazott és hirdetett elveket, A goromba modor: ráadás; nyomaték és fenyegetés. Mint a kocsmában: aki előbb üt s nagyobbat kurjant, az lesz az erősebb legény. V a hot indulatos vitázó, nem tiszteli ellenfele álláspontját. Az ellenit- sem tiszteli, így az eredetükben elvi, elméleti viták hamar zuhannak a vitatkozók személyéhez
