Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)
NEMZETI SZÍNHÁZ
kísérlek .volna sírjába Különösen a' n tilt év" csillagzatai, nem igen szerencsés befolyást gyakorollak az eredeti színmüvek életére, már csaj^ a* négy első hónapban mintegy kilencz eredeti darab bukván-meg. Szerencsétlenül járt íróinkul vígisztaihaljri ugyan ama költői gonddal, miszerint Palmyra, A hen és Róma' bukása nagyobb követkézésű a* Világtörténetben, mint az ő müveik hasraesése; az is megnyugtató rajok nézve, hogy szerzeményeik nem lépvén az irodalom (literatura) nyilvános körébe,feledési homályban ves/. nek el; de a'vigyázatlan igazg-itóság' hibája gyászkereszlként áll az eltemeteti eredeti a/.i.imüvek* sirhan'ja fölött Szigligety m^nt színész, a* megszokott díszfalak kőzött, kitapogatván a' közönséget ingerlő drám*i fogásokat, *s ismervén társainak hajlamát, tehetség, t, 's m'vei fóleg a nép' kivonatához mért nemzeti tárgyakat szed toll alá, minden eredeti drámaírónk fölött, legnagyobb Jutással dicíekhetik. Azonban Szigliget?' művei csak egy szép simatükrtl tenger, mellynek nincs gyöngyrejtő mély kebele, és medre, egy csendes szelíd tenger, mellyen a* magasabb emberi szenvedélyek'vihara, nem támaszt égbeemelkedő hullámokat, 's rendkívüli tüneményeket; egy kedvez > fekvésű tenger , m íllyt ív »s korunk hajmii napjánál, kettős bájban tűnik élőnkbe. Az ő gyors in ké«zült ( 's kívülről csinosan kíaranyozilt szerzeménye dr.ím ti költészetünk' inűkiállitásában,a*sok roszabb között/jól veszi' ki magát. Szigliget/ ne n lángész, de Uleu'um nal bir 's épen azért nagy kár.h >gy történeteinket csak ugy magyarázza mint a'részrehajló latin írók,'s honunk egészen más értelmű évrajzainak','a a' valódi művészei' titkának megismerésére,' több tanulmányt nem 1 fordít. iVIert hogy ő ez utóbbinak még; nem égészen embere , azt mir càik po «gyola techaikája/ nyelve,de még inkább Rontó Pál cz : mű egyszer adatol^ bohózata, eléggé tanúsítják. N»ncs eset, mellybera az igazi művész ann.ira feledkeznék magáról, hogy bármílly szük körülmények közi i\ megfér'óz^etné a' miízák* oltárát. Camoens, Jean Paul, Ka-.iuczy Fereucs inkább sze-
