Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

NEMZETI SZÍNHÁZ

hogy a* rosz alapon és számításon épült t *s kérőbb a' hibás vezérlet' fonákságai közt hanyatlott pesti magyar magányos szinházat, olly kis idő alatt megbuktatni szíveskedett. *) ') Mivel nálunk a'legjobb •' legt'sztabb szándékot is, m*gok az önz'k, személyes érdekbűi riedi-ttnek szeretik bérmálni, a* ügy* b*zost. tása regelt megjegyzem, miszerint én két éwfl ezelőtt, szíoi előadásra, egy szomomjátékot adtam be az iga?ga'óságnak , mel'y általa el is fogadtatott. Azonban megunván színeszeink a" sok eredeti dráma bukását 'a netalán az én müvem' ij'y sorsia juthat ásátol is tartván, — a' betanulás sehogy nem volt Ínyükre , 's így az én mindenek kozt legtragicaibb színművem, —*:

a' néikDl hngy előadták volna, legalább néhány ember * lőtt ünaepélyesen megbukott. Ennek okát Irgkerésbbé sem keresem as akkori igazgatókban, hanemcsak abban, hogy Mt-lpom^n« ig'* szeret velem játszani. *S miként jellemeztem az igazgatókat* mint a* sziné<zeket — olvasóm jól tudja. Egyébiránt ig^n'ôru. lok , hogy ezen összeköttetésem által, kissé a' színház' titkosabb cibinétjeibe is bepillanthattam , mert legjobb történetet) maga a* cselekvő vagy dulognézó személy iihat. ' '" -