Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

SZÍNÉSZPORTRÉK

lötíe megható : társalgási beszéde néha kelletén tul szapora, de könnyű 's igen természetes. Mimikája, különösen Jtézhordozása —-mi színésznőknél nagy ritkaság, nem túlzott, 's gyéren fölösleges. Mita

7 hires franczia színésznő — Kaclielról egy szini bíráló mondott, hogy t. i. tesíe hő szolgálója lelkének, az Lendvaynéra is alkalmazható , mert kisded külseje szép egyezményben áll leginkább gyöngéd érzelmű nőket személyesítő szerepeivel. Ataljában a' valódi nőiség' hü visszaadása legdicsőbb fénypont Lendvayné' játékában j 'sbármilly jeles is ó a' romlott szívű, boszús, érzéketlen, cuquett 'stb., szóval a* kevésbbe női asszonyok

1 ábrázolásában: mindazáltal az ellenkező tulajdonakat sokkal jobban képezi. Lendvayné a

! lélek és szív' különféle állapotát, mozgalmait, az erősebb szenvedélyek, rajoskodo indulatok' (főleg az üröm , fájdalom és kétségbeesés) viharzó hullámzatát, ugy szinte a' gyöngédebb, nyugalmasabb érzelmek' folyamát, sokfélekép' árnyékozott változatossággal, erőteljes, megindító kifejezéssel, 's a' legélénkebb s előadással szentesíti, 's neki,