Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

SZÍNÉSZPORTRÉK

litást, 's hiszem, hogy részemre fog hajolni az igazság' mérlege. IX. MJÍÍSSJÓ. Alig ismerek Lászlónál elevenebb , jobb ketlvii színészt: ő vig szakmájában örökmozgony a' színpadon, 's hangjának nagy élességével olly zajt tud csinálni, hogy midőn őt halljuk és látjuk, álom bizonyosan nem jövend szemünkre. Mihelyt azonban komoly alakot kell magára öltenie, 's főleg ha szomorujátékban indulatkifejezőleg szaval, hamis pathoszba esik, 's éneklő modorával untat. Az ő otthonos köre tehát egyedül vigszerepekre szorítkozik , 7

s itt igazán jeles, de nem minden kivétel nélkül. Hogy érthetőleg 's fenhangnn mondja ki a* szavakat, az szükséges dolog, ellenben megrovást érdemlő hibája az, miszerint gyakran lehető erővel beszél, 's néha még ott is igen kiáltoz, hol gyöngébb, sőt a' leggyöngédebb, legfinomabb hangoztatás kívántatnék. E' miatt ugyan beszéde átaljában egyhangúnak nem mondható, de mindenesetre ollyan, mellyre hanggazdálkodás' tekintetében több figyelmet kellene fordítania. Sokszor a' sze-