Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

SZÍNÉSZPORTRÉK

geket, komoly szerepekben is sok egyedesitő erővel jellemzi, de csak csendesebb vagy legalább nem a' legviharozóbb lelki állapotokban. Mindazáltal nem kell mondanom, miszerint Szentpéteri a* komoly és komikus szinész közt, csak olly különbséget találhatunk, mint árnyék és világosság közt. — Ö a' tágasabh hatáskörű komikai téren levetkőzve a' modoros egyformaság' szűk ruhájából, szabadabban leheli, szabadabban mozog, sőt meg hangja is egészen más, sokkal tisztább, természetesebb , jellemzőbb, 's nagyobb őszhangzatba jő helyes mimikájával, mol lyre igen jól lehet alkalmazni egy frauczia emberismerő' ezen jegyzetét : van valami beszélő a' nézésben és testtartá$,-íaghord©zásban, melly nem kevésbbé győzelmes annál, mi a' szavakban fekszik.'— Vígjátékban az örömnek nehéz visszaadása indulatát mondhatlan eredetiséggel és harssal tudja kifejezni; különösen ritka színésztől lehet látni és hallani olly jóizii nosolyt, nevetést, 's kaczajt, mint millyjenuel ő szokta kísérni beszédét. 'S átaljájmn annyi finomság, annyi nemesség öinlts el játékán, hogy ezt más szinész csak a' ítg-