Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

NEMZETI SZÍNHÁZ

lóság lépésekel Util a' legjobb színi kriliki 'a így aZ e-lenőrködó szabad nyilvánosság' eltörlésére , valamint az állal is, miszeiitit a' drámai színészekkel "s a* ezegény chóris-lákkal , kik drámában is játszottak, — leginkább a* fenyitéki biróság ítélete alá" tartozó törvényes, ügyeik' többnyire Schódelné • okozta pöreík* elintézésében nem úgy jár.t- el, mint becsületes müveit emberekkel illett volni, hanem mint a* sedria elébe idézett megyei'rabokkal szokás. Hozhatnék - föl példákat, do ezt szükségesebb időkre h>gyom. '— Elnyonatott végre a* nemzeti czél és színművészet, *s a' pénztár jóléte, gyarapodása, az eredeti és foiditolt d rabok' rosz választása, elrendezése, a* szerepek' helytelen kiosztása, alkalmazása, a' műsor.izat repertoit* — bizonytalansága, 's a' próbák* hanyag, sőt al. jas menetele által. MinHen siznész úgy készű'.t a* mint akart, 's úgy ját*z4k a' mint tudott, és a* próbákra nem ügyelt-föl jártas vezér, nem alkalmas oktató, ki a* müve4 széf theoriájat vagy gyakorlatát jól értve, alapos tanítása által a' testületnek irányt tudott.volna adni, 's az alig képzelhető gyermekiskolai rendetlenséget, zivarokat férfias tekintetével elhárítandó'

ta. Az openstákat Schódelné. ösztön zé, — gyakran má^ az est véli előadás után is tartattak velők próbák, 's a* mindennel bőven ellátott 's pontosan elkészített opera jói ütött-ki. Ellenben Ja' dráma, különösen a' kétszer háromszor rendetlenül próbált . uj. műi mint valami uti pályáján czéltalanúl bolyongó álmos vándor ment keresztül a' színpadon, 's 'habár legvígabb tárgyú vala is, többnyire szánat-'s fájdalommal tölte el a' józanabbak' kebleit. 'S leginkább ezért nem tudott a' dráma közönséget gyűjteni, melly a* roszúl választott, a rendezett, gyakran rosz időre ki űzött s' legroszabbúl betanult árva darabot elég türelmes lett volna végig hallgatni. 'S e* részben is csak színészeink improvizáló tehetségét köll csodálnunk, valamint dicsérve említenünk, elnyomatott helyzetekben »zabad«ágérzetök' ama nyilvánitá-