Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

SZÍNÉSZPORTRÉK

de eléggé erős és hajlékonya beszéde mindig érthető., többnyire jól ékezett (accentuait), 's haughordozásában az időmértéket ( tempót ) pentosan szokta megtartani ; a' középhangu, társalgási darabokban könnyűséggel, illedelmesen , 's eléggé simán beszél; magasabb tárgyú,kivált verses színmüvekben , többnyire jól és szépen szaval, de nem eléggé erőteljes kifejezéssel, 's innét az, hogy szavaival lelkeinket emelni, sziveinket megindítani ritkán képes. Arczjátékának több kifejezést tud adni ; testhordozása nem csapong ugyan a' fölöslegesnek , a' túlságosnak rendetlen tömkelegében , de kevés bájjal 's kerekdedséggel bir, különösen ha hevesebb indulatba jő, térdét majd mindig előre csuklasztja 's dereka- és fejével igen hátra hajolni a' mimika' szabályaival semmiképen meg nem egyez. Es én meg vagyok győződve, hogy Fáncsy a' helyes szabályt e' részben is jol ismeri, de néha a,' hibának erősebb megszokása feledteti a' törvényt, 's természetté válik; azonban ki pályáján annyi szorgalmat fejtett ki mint ő, e' dísztelen szokást nagy vigyázat mellett, lassankint elhagyhatja, Fáncsy sokféle szakmában mü-