Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

NEMZETI SZÍNHÁZ

zeli coljainkkal együtt veszélyezies ék; koránsi'm. érdemes ő arra , -— habár az angyali,kar' hangjával. Lima is, hogy felülemelkedve a* törvényeken', kritikán, kénye ked: ve szerint uralkodjék / igazgasson , 's mások' jogait selyempapucsával taposhassa, ' s az ő nynbuszban látott személye többre tekintessék, mint érdemesebb szinmüvés/eszeiuk összesen! De édes drága «ignora, illy rendkívüli kedvezésekre, se* Hamburgban és sehol e* világon nem talál; mert mindenült elterjedt ugyan az operadúh, de hogy valahol az operát illetlenebből vis/onyozzák a* s/inmüvé: szettel 'mint nálunk, azt nem hihetem. Valamint hat hüvelnyi kerületi! süvegbe, két ugyan annyi keiületü fej nem fér egyezerre; valamint: a' szelíd bárány ragadozó hyenával egy .kalitkában ki iirm jöhet: úgy a' di ámai színművészet, és »z opefa —V ennek két hű companis'ája : a' parodia és ballet — egy >zittházbau a

1 legjobb igazgatás alatt sem állhat - meg egymás mellet barátságban, békességben, zavarok, versenyzés, vi-zák kod ás, 's mindenfel« összeütközés nélkül E' két ellenséges elem, mint a" valódiság é«s hiu ál fény, örökké küzd egymással, "s elvégre itt is, mint mindenfitt, az erő,

ebb rosz győzelmeskedik a

1 csak erkölcsileg diadalmas jó fölött Hát még nálunk! hol a' különböző érdekek közti súlyegyen olly visszásán tartatott • feni, hol az opera olly téiisáfcosan pár tolt a toit, *s az egyetlen Schodelné annyira elkényeztetek, mit szóljunk e' két ellenséges elem' ön k-i s küzdelmeiről! Két növendéket tartott a' pesti magyar színház:" az édes leánytyeimek az opera» 's * mostoha fiú a* színművészet vala, — a' többi bastárdról nem akank n;Q6t szótani. A' Bajza után következett atyai igazgatóság minden lehetőt és lehellent elkövete, a hízelgő csábos leány* testi lelki esiu« sbitására , növelésére; az édes növendéket mindig uj, divatos díszruhában járata , a* legmagasabb társas-körökbe 's. a' legvagyonosabb családok' kegyébe csúsztatá; és ki hinne ! a* kedves hölgynek csak torkára — értem a' drága gyöngyöt —töb'e' költöltek, mint a' solid mojtoha fiú*