Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

SZÍNÉSZPORTRÉK

vili a

1 balsors'csapásai alatt nagyon szenvedő, de erős lelkű férfiak' személyesilésébew, mire már csak erődús termeténél, 's reudkiviil erős hangjánál fogva is, fölötte alkalmas. Barthának komikai tehetsége szinte figyelemre méltó, de ez tragikai erejével koránsem mérkőzhetik ; a' jő- nyíltszívű, de kisebb nagyobb mértékben durva, különösen pedig a'katonás embereket, vígjátékban is sok eredetiséggel utánozza. Azonban a' gondolkozó miibarát Bartha' játékán sok hiányt vehet észre. Ü nem igen tud egyedesíteni (individualizálni), az az, majd minden emberét egyformán , egy két átalános minta szerint képezi ; pedig a' színművészet' legmélyebb itka: a' különböző charactereket különféekép', változatosan 's jelentősen adni. Bárha nem. alkalmazván magát azon műelv•tez: miszerint a','nyers természetnek nincs lelye a' színpadon, csak ösztönszerűleg átszik, az anyagnak, nem ad magasabb ;zellemet, a' durvát, a' göröngyöst nem imitja, nem egyengeti művészileg, a' köönségest nem nemesiti, szóval, a' szinladon annyira- szükséges idealizálás' Utcába legkevésbbé látszik beavatva lenni,