Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

SZÍNÉSZPORTRÉK

veszetünk még esecseinő-korú. mellynek azonban a" budapesti sziupadou, nyomorult körülmények közti megszületését 's jelen állását inkább lehet csodálni. mint a' minden tekintetbea szereuesésebb helyzetű bécsi színművészet' régibb és ujabb virágzatát. — Vegyük csak a' dolgot az Összehasonlítás' elfogulatlan szempontjából. A' bécsi udvari színésznek kedvező alkalma volt, az előtte sünien állott jó példányok szerint, \s mindenféle keze ügyére eső tudományos és művészeti segédeszközök által, műértő igazgatás'befolyása alatt. magát azzá képeznie, a'mi ; a' jelesebb bécsi udv. szinész az igen sokat kívánó müveit, nagy közönség' becsüleset. lelkesítő méltánylatát a' legnagyobb mértékbeu bírja, \s az udvartól igazán császári bőkezűséggel fizettetik. De a'.mi drámai színeszeink' sorsa, állása, viszonyai felől épen az ellenkezőt leltet mondani', szó művészi kikénezésükre legkisebb gond sent fordiiiatik. Szegény emberábrázolók!—• eihagyatvák ök u' színi világ' nagy kertében, épen ugy , mini a minden ápolás nélkül, 's egyedül önerejükből vadon is tenyésző árva virágok és gyümölcsfák, mélykékből szorgalmas, gondos mivelés mel-