Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

SZÍNÉSZPORTRÉK

uemzeti szinmüzészetről. mig az érinteti elkülöuözést törvényesen és tettleg nein lógjuk eszközölni. Továbbá Bécsben mestanultain azt, hogy a" közönségesen elterjedt, kártékony, szellemölő opera-vágykórság' orvoslatára legjobb gyógyszer az ollyan kitünőleg jeles drámai szinház, mint a' bécsi udvari, melly mes; akkor is tele van nézővel , midőn tőszomszédságában (az operaházban) a* legjobb énekesek, egy Moriaui, L'ngher, Fiezzolini , Lutzer, Staudigei 'stb. a' leghíresebb uj operákban remekelnek. — A' bécsi udvari várszínház élő tanúság arra, inikiut egészben isjo, és rendes alkatasú színművészet csak egy műértő, teljes hatalmú igazgató, s több tapasztalt színészből választott rendező, nem pedig sok tagból álló igazgatóság, sem egyetlen egy, felügyelő vagy rendező' kormányzata alatt fejlődhetik ki, 's érheti el a' kívánt tökélyt. — Elvégre a' bécsi várszínház' előadásain azt is megfanuláin, hogy nemzetiség, 's összes művészeti tökély' tekintetében iiiucs még valódi színészete a' magyarnak, hanem egyes színészeink' jelesebb működése által csak most kezd azzá alakulni, szóval, színmű-