Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

SZÍNÉSZPORTRÉK

magunkat; mert jobb színpadok' megismerése , jelesebb- «zinniuvészef i, dramaturgiai könyvek' olvasása oda vezeti a' gondolkozó" mírbarátot, hogy elvégre is, világosan eszmélve, tudja a' szépítő művészetet összeegyeztetni a' puszta , valódi élettel.— Ezen színművészet iránti előszeretetem' következménye lön az, hogy miután fővárosunk' német és magyar színpadán, több igen derék, egyes színészt láttam működni g forró vágy támada bennem, egy egészben is igen jó színpad' megismerésére, szóval, a' szinmüvészetben öszhangzó tökélyt kerestem^ 'S milly boldognak érzem magam, midőn magasabb művágyaimat Bécsben, a' legjobb színházak' egyik előkelő helyén, nagy mértékben kielégítve tapasztalam. — Itt a' korunkban rútul megszaporodott színpadi művészetek egymástól elkülönítve, mindenik a' maga helyén, 's fölötte sajátos, és nagyszerű alakban tűnnek föl ; itt ama híres helybeli bohózatok (Local-Possen), mellyek anynyira hely- és néphöz kötvék, hogy Bécsen kivül mit sem érnek — különösen az ő iniattok létező leopoldvárosi és az úgynevezett Bécsfolyam-melletti színházban,