Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

SZÍNIBÍRÁLATOK

tökélyt. — Lend va y né a" tiszta nyugodt lelkű szende Desdemona' jellemét hiven foga Tel, ártatlanságát, kedélyes nóiségét angyalilag lüntctc föl: azonban szerepe

1 zajosabb indulat pontjait több tűzerővel, 's hatályossággal kellelt volna adnia. — Fáncsy Jago' lelkületének' ábrázolását már alapjában nem találta el, sőt nagy részint fonákul, visszásán tünteté fel. 0, az ördögi gonoszságait egész hidegséggel koholó, minden jó és nemes iránt érzéketlen, rideg, zord férfiúból, egy sanguinikus, majdnem kedélyes, könnyelmű, mindig tréfáló szeleburdit csinált. Van ugyan a' műben egy jelenet,midőn Jago,CBSsiót lerészegiteni akarván,túlságos jó kedvel's könnyelmű vidorságot erötet, de ö különben komoly, megfontoló* hidegvérű ember: 's bár Fáncsy Jagonak gyanúsító, ingerlő szavait sok ügyességgel emelé ki; de átaljábau nem győztem eléggé csodálkozni, hogy ö, ki gondolkozó szinész, és a' komoly jntriguant-szerepekben sokszor igen jeles, épen most, Shakespare' müvének adalásakor fejté meg legkevesebbé feladatát. Vajha jövő alkalommal, inkább Hornodéi' gunycsípös hidegségével, mint Fiesco' szerecsen szolgája-