Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

SZÍNIBÍRÁLATOK

magyarázható azon rendkívüli, romboló düh, melly feldúlt kedélyvilágában szülőföldjének leghevesebb, legnyommasztóbb egálját látszik diadalmi kitöréssel Yisszavarázslani. A' rútul megcsalatott Othello, ezen eleinte olly derék, olly nemes és nagy, 's később egész tigrissé vált férfinak,,*a (reá nézve ártatlan nejének szenvedése és bukása, mert Desdemona atyja' ellenében hibás) egyaránt a'lcgnagyobb mértékben gerjesztheti fel bennüuk a' félelem, és szánatos részvét" mélyen megindító érzetét, meghatólag ismerteti meg velünk emberi gyarlóságunk'* egyik legtitkosabb oldalát, megkedvelteti az erényt, *s megutáltatja a" bűnt. — Lényeges (organicus) bibát alig lehetne Shakespeare* ezen remekművében találni "'s mindössze is a* külső szerkezet, a' sceneria, *• különösen ez ntósó felvonás* kelletinél bővebb eláradása ellen tehetnénk kifogást. Othello' alapeszméjét, *s főleg a' kendöyeli véletlen esel* példáját, számtalan ujabb drámairók erőködtek már utánozni, de nagy részint tévedt irányban "s legvisszásabb felfogással, és az ö gyönge színműveik , a' nagyszerűen zajló tenger mellett, apró, nyom nélküli vizbukorékok gyanánt tünedeznek el. —