Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

SZÍNIBÍRÁLATOK

ra azt fogta volua kiáltani, mit Conegio Raphael' Caciliája fölött: ,mo8ttuioin csak ki vagyok!'—Ha isten Egressyt és Barthát egy szeméi y neMerenríetfe volua, ugy talán magyar színpadunk is mutathatna elö Leart, megmérkőző- a bécsi udv. várszínházéval. Jelenleg ugyan Egressy is majdnem olly művészileg adja Leart, mint Anschütz, de gyönge organjáváí nem bírja meg a' uagy feladás' tökéletes megfejtését; Hartha pedig az Anschützénél is erősebb hanggal bír; de á' művészi előadás* tekintetében, sem ezzel, sem Egressy vei nem inérkőzhetik. Azoubau Egressy mint Lear, kivéve az erősebb indulatok és szenvedélyek' kifejezését, Anschütztzel sok tekintetben kiállja a' versenyt, sőt azt vettem észre, hogy ő az . öregséget testhorduzásban hívebben tűnteti vissza, \s azon jelenetben is, midőn Lear Cordeliát megismerve, ez előtt térdre esik, 's bünbánólag beszél, hajlandó vagyok Egressynek nyújtani-«it ehsőség' babérját; e' szörnyű helyzetben az ô beszéde, mimikája egy félig holt félig élő ember* rendkívüli lélek-