Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)
NEMZETI SZÍNHÁZ
külföldi üvegházban fulcairázoll bimbócskán volt e* valami eredetiség, 'a caak némileg is kiváló nemzett jellem?—*) *)A' Bátory Mária cziraű nagy magyar opera mir e' röpirat* e'készulte után ketü't színpadra, 's e' váratlan tünemény arra bírt, hogy fölötte pótlólag értekezzem. Erkel ur Bátori Mária czimű szerzeményének zenéje erőteljes, nemet, jellemző kifejezéseiben gazdag, eredeti, dé minthogy mély tar*talmánál fogra az olasz játszi könnyüség* minden uyelrre ön* kénleien ragadó melodiabájával nem bir, - a' közönségben soha nam fog Térre válni, 's fölötte nagy hatásra többszöri előadása után sem számolhat. A* tárgy alkalma* nemzetünk buskomoly lelkületének kifejezésére. E' finom jellempont' gyökét és sze'Iemét, melly lénj-ege *s alapja a' magyar zenéitek — úgy látiz k nem igen találta-el szerzőnk, *s müvében inkább a' magyar hősi lélek', 's kedélye* derűs rig oldalát tünteté-föt, m'Ily múelrét diidalmasan ritte át szerzeménye' mindert rész létén. Nem fog ártani, ha Erkel úr az igazi magyar faj — a' pór teli "ér* — természetet, szokásait, erkölcseit, *s csárdás z>-n jét, mint le'küleU* hű tolmácsát, közelebbről tanulja ismerni; me;t a 1 nemzeti szint viselő műrészetek* forrása a, sajáto- , romlatlan és jellemdús népélet* , gyakran mélyen rejtező de tisztán folyó ereiből sziraro». Szükség tehát, hogy zenénk' nenie'.itője, az eredeti nyers ősanyagnak minden zögét zugát kifürkéssze, *s ne annyira más idegenhez módosítsa, alka'niiz'-a, ni'nt inkább ezt, az álul* raega-'api'lutt 's nemesített egészen iijnemühöz. Bátory Máriában itt-ott kîii as nem/.eti Charakter-, de a* magasabb magyar zene irányának magalip tásához , az még koráns^m elég, ha egy nagy .idegen elveken épült egészhöz, népi nótíink' szelleméhőz képest, néhány t ïredé'tea zeng/etiel járulunk, — ez c«»k szakadozott regjét, mosaikféle atkntvány lecnd , egység, átalános bélyeg, »s valódi egészs g - integritás - híjára!. Egyébiránt Erkel úr kritikus küzdelme, a' magyar zeneiuürész-t' történetében említésre érdemesíti magát* Krk-1* ma;yaio« szerzem én j r e mellett, mi sem rolt rám nézve meglepőbb, mint szinpadjn először látnom éneklő magyar embereket, mi több baj *z*t szakái ot, da'iás Öl'ösetfi, mord tekintetű ósapiáinkat a* 12-dik századból! Valóban a* phiInsophiai szellemű Kálmán király, 700 évvel e'.e'ótt, midőn bölcs tör r ínyeit a* népnek átadá, vagy'ml-lón a* keresztes.
