Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

SZÍNIBÍRÁLATOK

sabb hangon: a' mennyi jellem, annyiféle nyelv és beszédmód. Ujabb drámáinkban a' geniaiis drámai nyelv ritka mint a' Jeher holló, 's fölötte egyhangú — vagy csupa czifra virág, vagy iszonyú prózai puszta­ság. Tudjuk milly közönségesen cseveg­nek az uj frauczia szomorújátékokban ; az egyetlen Hugo Victor ad embereinek nyel­vére kissé magasabb művészi színezetet, de nála is mind egyhangon, mind egy nyel­ven beszélnek (király és koldus, öreg és ifjú költői képekkel, rövid, csattanós -pon-. tokban) — igen, mert jellemei közi mues nagy különbség, — \s ataljában a' fran­czia színmüvekben inkább tűnik ki az iró, mini az általa kiállítóit drámai személyek' egyénisége. De nehogy egyoldalúnak lá­tassam, feníanom magamnak a' frauczia drámák' jó ós rosz oldalait máskor öuállá­su czikkbeu fejtegetni. Egyébiránt az egész mostani drámairodalom fölött méltán sóhajt­hatunk igy: ,We$hoH Shakespeare, a' köl­tők' királya, 's oda a' drámai igazság! — Es ha csak a' költészet' magasabb nemtője ujabb, jobb fordulatot nem ad »' minőin-.

Next

/
Thumbnails
Contents