Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

SZÍNIBÍRÁLATOK

ellentét, iszonyú felfordulása a' természetnek; Egy atya saját vére, vén ember fiatal nő előtt térdel és ennek kezét csókolja, tördeli, — a' legnagyobb fájdalom és öröm' borzasztó vegyitékü érzetével! — Milly egyszerű 's mégis milly rendkívüli jellemű és hatású helyezet, lélekábrázolat! Ha a' franczia iskola, hatásra számított külsőségeinek, valamennyi ingerlő, izgató szereinek pokolgépelyét egyszerre hozná mozgásba : még sem volna képes sziveinket annyira megindítani, mint ezen egyszerű, de emberi természetünk' legmélyebb rejtekéből előidézett, lélekrajzoló helyezet. Az illy shakespeari jelenetek, 's a' franczia drámák' épen olly különböző hatást hoznak elő min a' tavaszi és téli nap, az első legkevésbbé sem melegíti át a' keblet, *s csak vágyat költ benne forróbb, derűsebb nap után, mig az utóbbi ellenkezőt szül, 's a' részvét' legszebb virágait tenyészti az érzelem' honában. — Elvégre e

1 mű' harmadik fénypontjában dicsőén tűnik föl a' bohócz, Lear' oldalán ; ezen elmés czimbora nem egyéb itt mint Learnek megtestesült belső kisbirája, beszélő szelleme, melly önmagát (t. Ï. Leart) gúnyol-