Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

NEMZETI SZÍNHÁZ

Mindezekből kiviláglik, miként a' jó zene és ének maga helyén a* legsz« b művés/.etek közé tartozik, de az opera állal így eltorzítva, más művészet

1 jogait bitorolva, egy'csúfos szörnyeteg, egy önkényes zsarnok, mclly mtlLiő szolgaleiket tart lebilincselve, • Opera iránti ellenszenvem némileg csak . alább bágy hevével, ha azt egészen külön színpadra látom szorítva, 9

s igen jó hangú, tehát olasz • énekesek által hallom képviselve, így már a' világ* tömérdek bohóságai kö/t, e* nagyot is türelemmel nézem,jól tudván, hogy például Bééiben a* karinthi kapunál levő operaház tömve van, de az önálló 's jogaiban biztosított, egyedül drámának szentelt udvari várszínházba is alig lehet férni, mert itt Gotha' Fausiját vagy Shake peare* Violáját, amott p?dig Donizetti Liciáját, vagy valami hire* opera buffát, a' legjelesebb remeklöklűl hal hatni. — Az <nban ha az operát, úgy mint nálunk, id^en szerzőktíil, idegen és gyönge énekesek zenészek állal előadva, a' még elnyomatott á lábában is sokkal jobb magyar (drámai) színművészet, é* az ez állal eszközlendó nemzeti czélok fölött, megigazult szolgáinak kíséretében-iriumphálni látom, lehetlen így nem imádkoznom: Migyarok istene, miért az, hogy mi még a* rosznak is legi oszabb részében osztozunk! azaz«4- és kornak a* ó W*ye* alakját és kifejezését íolin iUíni. Ha ez túlzottan adatik elő, -a' tudatlant neve é re kí»«tl a

4 műéi tői bocr-an'p * e< egy illyeu* Ocsárlalát többr- köll b»csulaöiok mint amazokét, habár *xá ib<n egy ssiuházat táltenéneV-be, L ittam játszmi 'a hallék dicséltetni asinészekel, kiknek hangjok 'a m -zdulatuk sem a' keresz'ény *em a' pogány - de méj az enibe choz srm ha ordíts, 'a kik annyira puffa*zVo1t.ik »a f s eng^W. ho/y a/t kellet go.Ho non, , miszerint a' termeszei* raUmelly hoseznkezAje embereket készített 's*nem sültek el neki, olly rútul majmolák »z emberiaéget.* —K*ek bizonyosan oprria*ák. voltak.