Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

SZÍNIBÍRÁLATOK

iyegzi csapodár szerelmesnek, miut azt én drámai tréfámban tevém: a bírálóktól nem kárhoztatást, de söt kellő méltánylást érdemeltem volna azért, hogy a nagy Mátyásnak e nembeli gyarlóságait lehetőleg szépítem. — Ezekből átláthatja a közönség, miszerint Pack Albert sem mint aestbetikus, sem mint történetbuvár nem lehet competens bírám, sót miután igazságtalanul itélé meg müvemet: ezért sz igazságos Mátyás,ha most fölkelne sírjából, öt keményen megbüntetné,s engem minden vád alul felszabadítana. — Aztán milly nevetséges az, midőn ezek a magyar urak Mátyás iránti kegyeletről beszélnek, sa Mátyás-szobrot — dugába dőlni engedik. Elvégre bizony csupa pietásból még azt is el fogják hitetni a világgal, hogy Mátyás nem esek szende szűz, de nemzetiség dolgában is igazi magyar volt. Másik birálőm az Életképekben, Hazucha Ferencz, szinte pálezát tör s halálos Ítéletet mond müvem fölött, még pedig a legrövidebb uton, és müvemre vonatkozólag holmi tisztátalan életnézetröl, szennyes jellemvonások- s erkölcstelenségről beszél. Hazucha Ferenczet, mióta Kelmenfy és Vas Andor név. alatt okosabban ir mint azelőtt, őszintén beesülni kezdem ; de mint szinmfikritikust competens birámnak el nem ismerhetem. Hazucha F. mint tudva van, pár évvel ezelőtt két bohózatot irt, a a nemz. színpadon mindkettő megbukott. Ezen bohózatoknál aljasabb, szennyesebb, üresebb, póriasabb