Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

SZÍNIBÍRÁLATOK

és a dramairási pályán semmi legkisebb érdemmel sem bir. Vagy tal án az, ki egy pár witzet szórt már el a birlapok mezején, csak ugy könnyedén oszthat életet vagy halált az övénél komolyabb és hasznosabb pályán is fáradozó irók müvei fölött ? — Am hiszen illy uton szerezhet magának egy két ifjoncz prozelytát, de a józanabb közönségnek és Íróknak irányt adni soha nem fog- — Pack Albert a harmadik ostromot akkor intézé müvem ellen, miután lapomban valaki a kritikastereket olly élesen kigúnyolá, és igy világos, bogy P. ur találva érezé magát, s fájdalmában feljajdult. — Ezen harmadik ostromban azt ügyekszik ö bebizonyítani, miként Mátyás a nagy király emlékezetét, szent árnyékát megsértem az által, hogy müvemben szerelmi kalandokba elegyítem öt. Söt én Mátyás szerelmeit nagyon is szelíd ártatlan alakban tüntettem fel ahhoz képest, mint a milly hitben van felöle nemzetünk , s még köznépünk is. Hiszen legyen az hagyomány vagy akármi, de az több történetkében, több regében szájról szájra jár kőztünk, hogy Mátyás szerelem dolgában szerelte a változatosságot , s hőseinek nejeit csak olly jó kedvvel ölelgcté, mint a szép pórmenyecskéket. Igazán jó ízűt kelle nevetnem, midőn az ifjú Pack Albert,fejére vonva a szigorú erkölcsbirói pedanteria parókáját, régi latin krónikáinkból helyeket idéz föl, mik által azt akarja bebizonyítani , hogy Mátyás olly szemérmes és értat-