Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

SZÍNIBÍRÁLATOK

— 2. Költő és király. Ezen, most másodszor előadott müvemet, mint tudva van, a pesti lapok egy része irgalmatlanul lehordta, a erőnek erejével halálra akará kárhoztatni. És én elvégre tán magam is elhittem volna, hogy drámám csakugyan halálra érdemes, ha különösen a Festi Hírlapban és Honderűben egész iveket nem írnak felöle ; mert olly munkára, mellynek semmi jó oldala, semmi életrevalósága nincs, mégis esak nem szoktak a birálók annyi sok tintát, papirt és időt pazarolni. Aztán kivált nálunk igaz az, hogy a jó gyümölcsöt szokták leginkább a daráztok megszállani; valamint az is való, miként a magyar kritika aehogy sem bir öszhangzásba jönni a közönség véleményével. — Nem ezélom müvemet hösz5ZBS czáfolgatásokkai kérkedve védeni,— majd, ha nyomatva lesz, védendi az önmagát as olvasó közönség előtt is, de miután szerencsémre orgánum van kezemben, mellynek segélye által biztosithatom magamat az igazságtalan elnyomás ellen — : én csak azt akarom megmutatni olvasóimnak, miként azokat, kik leginkább gyalázták müvemet, legkevesebbé ismerhetem competent, igazságos biráimnak, a ezzel egyszersmind azt is remélem bebizonyíthatni : mennyire alásulyedt legújabban a magyar kritika kezelése. A Pesti Hírlap njdonságirója Pack Albert három izben ostromlá müvemet; és erre én büszke vagyok, mert még aem lehet az igen gyönge vár, melly három izben olly nagy tűzzel ostro-