Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

SZÍNIBÍRÁLATOK

nicke kuzt olly arányban kívánja leiosztaîii, a' mint ki közűlök iróniái szeretetét szóval kifejezni tudná, — 's (loneril és Hegau' czifia nyilatkozata után a' szerény Cordelia hallgat, ezt szeszélye meg nem fontolt pillanatában eltaszítja atyai keblétől, \s kizárja az örökségből. De már a' fölebb mondottakból tudjuk, milly embertelenül bánik Learrel a' két hálátlan leány; 's az elkeseredett atya csak ekkor kezdi érezni eltaszított jó gyermeke' hiányát, 's ez iránt elkövetett méltatlanságának ébredező tudata, megalázott gyötrelmes helyzetében kétszeresen marczangoJja kebeléi; Lear kél hálátlan leányában a' természet' legirtózatosabb kinövését, az emberiség' legnagyobb bűneit látja, de magát is hibás, gyarló atyának erezi ( im a' shakespeareiNemesis'munkálata), 'sa' legzajosabb indulat, szenvedés, fájdalom és báukódás, meg nem bírható vihara szétdúlja, lelki erejét, 's elvégre is szive megreped. E' mű' alapeszméjére vonatkozólag, Learnek első és kisebb gyarlósága az, melly szerint jó leányát eltaszítja magától, 's helyette a' mázakat kegyeli ; nagyobb és vég—