Szigeth Gábor szerk.: Vahot Imre válogatott színházi írásai 1840-1848 (Színháztörténeti könyvtár - Új sorozat 12., Budapest, 1981)

TÁRCÁK, JEGYZETEK

mindinkább szűk körre szorítják, 'smin-' dig; erősebb és erőscbb atyasziv-kinzó eszközeível, annyira ingerlik és hószanfV ják a* szeszélyes, indulatos öreget, 's olly czudarul bánnak jótevő nemzőjökkel, hogy ez a' legmélyebb fájdalommal érzi saját vérei által történt lealacsolíyhíatisát, 's gyermekeinek iszonyú hálátlansága*,'s miután azt kénytelen tapasztalni, hogy gyöngéd kérelmei, panasza, később átkozódó haraga, kétségbeesése' daczára sem orvosoltatik nagy sérelme, — megtört szive fölött az ész' világa kialszik, —Lear meg3rül, melly veszteség ránk nézve nagyobb, meghatóbbá' halálnál. De még mindez nem elég Lear' nagy és hosszú szenvedése 's megőrülésének inditóokára is, legalább Shakespeare nem eléglelte azt, 's. hogy még íragikaibbá, még nagyszerűbbé 's valószínűbbé tegye müvét, teremte Lear mellé egy harmadik leánygyermeket is, ki atyját mondhatlaniil. szereti ; azonban az öreg Lear félre ismerve a

? szerető gyermek'valódi de hallgatag érzelmét, inkább bizik szóval és külszinnel ántítni tudó két gonosz leányában, 's midőn országát három gyer- i